Hetvenes évek.
Megírtuk az ötveneseket, megírtuk a hatvanasokat, de mi van a nagy kedvencemmel, a hetvenesekkel? Íme, a legizgalmasabb, legsokszínűbb, talán a legsűrűbb és a legnehezebben adaptálható, újragondolható évtized. Amikor még jelen volt a beat a második vonalban, amikor dübörgött a rock, annak proli és Klasszikus verziója, amikor villantott a punk, amikor nem hitték el a diszkót és amikor elkezdődött mocorogni valami, amiből a nyolcvanas években kinőtt az Új Hullám. Sokféle toplista született, amikben méltatlanul kevés szerepet kap a korszak azon szelete, ami engem pont a legjobban érdekel és amit a legtöbbre becsülök. Egyszer beszélünk majd a többi részéről is, én viszont most azt a csúcsát 1967-75 között élő zenei és filmes érát veszem elő, aminek feltett szándéka volt, hogy összekapcsolja a klasszikus magasművészetet és a népi/popkultúrát. Pontosabban képviselői egyszerre iskolázódtak a sokféle tömegterméken és az akadémikus hagyományon. Az igazi nagy újdonság az volt művészetükben, hogy
- ezeket összekeverték
- egyes elemeiket csúcsra járatták (tehát maximálisan zsigeri, maximálisan hatásorientált, de maximálisan mély és drámai, illetve kirívóan intellektuális is volt egyszerre)
- és végül saját üzenettel szolgáltak.
Azt hiszem ez az európai vagy nyugati kultúra utolsó nagy összegző ciklusa, legalábbis eddig (jönni fog még). Én a szenvedély és a ráció elegyét nagyon kedvelem. Az avantgárd formákkal feldíszített Klasszikáért odavagyok. Ami a filmben Scorsese, a Monty Python, Forman, Truffaut és társaik, az a zenében a Klasszikus Rock. A komolyzene, a jazz, a blues, a soul, a különböző népzenék, a rock and roll és a beat értek itt össze. Ki ebből, ki abból merített többet, de ezek mind jelen voltak. De konkrétan kik is a legjobbak szerintem? Egy részükről már szóltam a korábbi toplistán. Jöjjenek a többiek:
1. Pink Floyd
Az érzelmek legtisztább megfogalmazói.
2. Led Zeppelin
A legszínesebb és a legvagányabb.
3. Deep Purple
Gyerekkoromtól.
Emerson Lake and Palmer
Egyszer meghallottam, és onnantól kezdve folyton azt akartam hallgatni.
5. Santana
Lelkemből.
Albert Collins
Előző életemben ő voltam.
7. Chick Corea with Return to Forever
Egy új világot nyitott meg előttem.
8. Genesis
Későn ismertem meg igazán mélyen (hála Paulusz Kristófnak), pedig pont azt a fátyolt kaptam tőle, mint az ELP-től és a Floydtól.
Black Sabbath
Gimiben írtam egy levelet Ozzy-nak. Nem válaszolt még.
10. John McLaughlin and the Mahavishnu Orchestra
Amikor úgy is lehet gyorsan, hogy marad a dallamosság.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.