Pocsék zenék mindig voltak, igénytelenség mindig is létezett. A kilencvenes évek második felétől azonban olyan folyamat indult a fősodratú könnyűzenében, ami teljesen átalakította az addig ismert popműfajt. Korábban a nagyközönség előtt valamiféle zenei tudással és/vagy tartalommal felvértezve jelent meg a prolirocktól és a punktól az újhullámos popig és a free jazzig szinte minden valamire tartott előadó. Jó kérdés, hogy mégis mitől változott meg ez a tendencia. Vajon hogy fordulhat elő, hogy kulturált emberek a kortárs mocsokra veretik? Én nem hiszem el, hogy ezeket valaki otthon, szórakozásból hallgatja. Ennek a kultúrának legfeljebb a trash-t vagy a rózsaszín és az arany rendkívül ízléstelen ötvözését köszönhetjük. De többet semmiképp sem. Nézzük most át a kilencvenes évek tizenöt legocsmányabb slágerét.
1. Eiffel 65: Blue
Ha egy korai dalban össze lehet foglalni a 2000 utáni fősodratú zenét, az a Blue. Suttyó igénytelenség, ostoba elektronika, rettenetesen ízléstelen aljakultúra és sok hasonló jelzőt említhetnénk, de ezt úgyis tudja mindenki, aki hallotta már eme mesterművet. Azt viszont továbbra sem értem, hogy a széles közönség, amelyik pontosan tisztában van azzal, hogy ez nem kultúra, hanem szenny, hogy ez a fajta „művészet” tökéletesen alkalmatlan bármiféle érzelem, humor, egyéni trauma vagy társadalmiasság kifejezésére, tárgyalására, feldolgozására, miért hallgatja. Értem én, hogy trash, de ez első hallgatásra is kínos, és kizártnak tartom, még ha elsőre valaki nevetségesnek is találta, hogy másodjára is nevessen rajta. Ha élvezhetetlen, miért hallgatják? Egyszerűen nem értem.
2. Captain Jack: Captain Jack
Szerintem erről a dalról mindent elmond, hogy először az Ámokfutók Bad Man c. csodájára asszociáltam róla. Említhetném persze a Shut Up and Sleep With Me-t és a Fred Come To Bedet is, de a Szexmisszió c. film rémisztő képsorai is felsejlenek a klip közben. Meglehetősen ostoba és egyszerű szerzemény, bár önmaga bornírtságában tulajdonképpen ártalmatlan. A probléma az, és ezért sikerült az ezüstöt kivívnia magának, hogy főleg a kétezres évek hangvilágát és a mainstream zenék ritmikai gondolkodását erősen meghatározta. Jóllehet a kortárs zenét is minősíti, hogy egy lebutított gyerekverssel ötvözött katonai kiképző dal az egyik ősforrása.
ui.: odavagyok az egyszámos produkciókért, amiknek még a neve is megegyzik slágerükével
3. Coolio: Gangsta's Paradise
A hip-hop rossz szelleme itt költözött be a mainstreambe. A suttyóság, az egoizmus, a nárcizmus, az igénytelenség, az agresszió és a proli kulturálatlanság glorifikálása a vádpontok, amikért ez a dal felel. Félreértés ne essék, nem a külvárossal van a baj, hanem a nyomuló igénytelenséggel. A külváros legyen külváros (blues, punk, jóféle gengszterrap stb.), ne agresszív műanyag-gejl arcoskodás. (De említhetném itt ezt is.)
4. Aqua: Barbie Girl
„Ők azok, akiket a plázából úgy basz ki a biztonsági őr, hogy figyelj, valami szerves anyagot vegyél fel magadra, különben nem jöhetsz be. A plázába se. Ők inkább arról szólnak, hogy milyenek lesznek a XXII. század plázaprolijai. Mi az, hogy C'mon Barbie, let's go party? Mi az, hogy let's go party? Ez a suttyóságot legitimálja. Ez arra szólítja fel, hogy nem baj, hogy nem tudsz angolul, ne legyenek gátlásaid.” - by Puzsér. (Vö.: C'mon Move On.) Az europop áttörése az öreg kontinensre is elhozta az ezredforduló nagy kultúrromlását, és ebben az Aquanak kiemelt szerepe van. Külön szeretném kiemelni a rendkívül rockonszenves Claus-t.
ui.: hogy meri a szájára venni a benga a rakendroll szót?
5. Backstreet Boys: I Want It That Way
Nem maradhatnak el a fehér zakós proli casanovák sem. Ez a zene tényleg úszik a nyáltengerben, és egyszerűen nem értem, hogy egy felnőtt embernek hogy nem gáz ilyenben részt venni. Vagy egyáltalán ki az, aki ezt a testfelépítést szeretné ölelgetni vagy egyáltalán csak hátba veregetni. A One Direction ehhez a nárcisztikus ízléstelenséghez képest semmi. A BB-szal annyi baj van, hogy azt napestig tudnám sorolni.
6. Britney Spears: Oops!... I Did It Again
Rossz belegondolni, hogy szinte egy komplett generáció tanulta tőle a Nőisséget és a Stílust. Hogy hogyan is kell viselkedni a tinilányoknak, ill. hogy milyen zenét is kell hallgatniuk. Persze az is Britney lelkén szárad, hogy a Madonna által megteremtett dance-pop énekesnő imázsnak ő volt az első követője. Ettől kezdve már csak idő kérdése volt az új Madonnák megszületése (Shakira, Rihanna, Katy Perry, Lady Gaga stb.).
7. Guns N' Roses - Don't Cry
A Guns gyengébb pillanataiban mindig is fogékony volt az aerosmith-es kommerszgiccsre és a Bon Jovi-féle műanyag rockra. A Don't Cry Ozzy-t és a Beatles-t másoló búlvárfogása Axl Rose 10 méteres síkfutó mutatványánál kezd teljesen elviselhetetlenné válni. Ez maga a rossz értelemben vett popzene rock hangszereléssel előadva.
8. Spice Girls: Wannabe
Nyilván kellett egy sematikus lánygrupot csinálni a BB mellé, amelyik kellőképpen kifejezi, hogy ez már annyira szabad és öntudatos tagokból verbuválódik, hogy lázadhat is. Lázadhat, tehát sikongathat az utcán, egymás szavába vágva hangosan énekelhet és táncolhat valami kastélyszerű útvesztőben, egy pap ölébe ülhet, alkoholt ihat és még a XIX. századi vendégek tányérját is felboríthatja, miközben szerelmi elvárásait taglalja. A Spice Girls egyszerű ripacskodás, semmi több. Elég nagy baj, hogy a popkultúra ilyen ikonokat képes manapság kitermelni magából.
9. Ricky Martin: Livin' La Vida Loca
Megérkezett Rick Astley örököse, egy újabb casanova (ezúttal egy latin kiadás). A Livin' La Vida Loca bármelyik délutáni sávban futó rtl-s vagy tv2-s dél-amerikai szappanopera betétdalának elmenne. A kérdés pedig továbbra is adott: hogy lehet valaki ennyire nárcisztikus és ízléstelen? Undorító.
10. Smash Mouth: All Star
Ez a rettenetes ízléstelenség a tingli-tangli rockzene melegágya, a Maroon 5-ok bölcsője, az Aqua férfi megfelelője. Az a harmincas-negyvenes pasi jut eszembe róla, aki a Balatonon próbál jófejkedve bevágódni a csajoknál, de legfeljebb a méltán elfeledett Elhajlási engedély c. film hőseinek sikeréig juthat. Hallani nem akarom többet ezt a dalt.
11. Mr. President - Coco Jambo
Ez már nem a Chuck Berry, Miles Davis, Herbie Hancock, Beatles, Doors, Led Zeppelin, Pink Floyd, David Bowie, Sex Pistols, Blondie, Duran Duran, Depeche Mode, Kate Bush, Nirvana, Blur és SOAD által uralt popzene, hanem az új, most már húsz éve tartó hanyatlás terméke. A nárcisztikus, kigyúrt, félmeztelen főszereplő és a faágon vergődő erotikus csaj szólamai olyan mély belső utazásra hívnak minket, mint az Álomhajó. A Coco Jambo súlyát jelképezi a szám kriszmösz edísönje is.
12. Vaya con dios: Nah neh nah
Egy újabb trendindító dalocskáról van szó. A manapság is kifejezetten divatos swing-utánérzések ősanyja. Elképesztően hamisan szól az olcsó fősodorba emelt klasszicizálás. Csak azt nem értem, hogy ha valaki annyira szereti a swinget, akkor miért ezt hallgatja. Elképesztően üres az egész.
13. Los del Rio: Macarena
A Macarena az a dal, amiben két idősödő latin lover eljátssza, hogy a föld valamennyi strandján nekik táncolnak a csajok. Elismerem, ezen az opuszon lehet röhögni. Ugyanakkor nem érzem a különbséget a Limbó és a Macarena között. Nem volt olyan buli a gimiben, hogy e két dal hallatán ne rohant volna mindenki fejvesztve ropni a táncot.
14. Céline Dion: My Heart Will Go On
Új-Hollywood történetében talán a Titanic volt az első nem musical, ami jelentős sikert tudhatott magáénak a címadó dal tekintetében is. Újabb hamis klasszicizáció történik: a klasszikus szcéna legpopulárisabb elemeit felvizezzük, és végtelenül kommersz külsőségek mellett piacosítjuk. A dalt lehetőleg egy minimum harmincas nő énekelje, és máris garantált a siker. Hangvétele, tónusa csak az I Will Always Love You-hoz hasonlítható (ami épp hogy csak leszorult a listáról).
15. 4 Non Blondes: What's Up
Rosszabb pillanatokban szeretik egyesek grunge-nak csúfolni a What's Upot, én viszont szeretném visszautasítani ezt a fajta kategorizálást. Vannak nagyszerű lánybandák a korszakból, ha már grunge, ott van a Hole. Na, az grunge. A 4 Non Blondes inkább médiafogás. Ezt a dalt pont elénekelhetné Christina Aguileratól Jennifer Lopezig bárki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2018.05.16. 18:08:43
Quadanium 2018.05.16. 18:26:01
Phteven 2018.05.16. 18:28:51
2018.05.16. 18:41:13
HgGina 2018.05.16. 18:42:14
Zsíros Bödön 2018.05.16. 18:44:54
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2018.05.16. 18:48:48
„ez a fajta „művészet” tökéletesen alkalmatlan bármiféle érzelem, humor, egyéni trauma vagy társadalmiasság kifejezésére, tárgyalására, feldolgozására”
Mondjuk sose értettem igazán, hogy – évtizedtől függetlenül – az ilyesmi miért kötelező elvárás a könnyűzenében. Én például amikor a nagy magyar és külföldi bárdokat hallgatom, a rettenetesen költői szövegeket negyed oktávnyi énekhangjukon előadva, többnyire még az első strófa alatt elalszom. :)
A minap lezavart Eurovíziós Dalfesztivál a legjobb (a legrosszabb) példa arra, hogy pusztán a magvas(nak hitt) gondolatok másságról, fogyatékosságról, üldöztetésről, menekültekről, meg a tököm tudja, miféle haladó, polkorrekt stb. dolgokról, egyáltalán nem garantálják a zenei színvonalat is.
szita szita péntek 2018.05.16. 18:50:15
Az alapvető gond ott van, hogy szerintem a művészet egyik fő ismérve a kirekesztés. Az egyik dolog művészileg értékes, a másik szemét. Amennyiben nem lehetne különbséget tenni jó és rosz alkotás között, nem húznánk le az egyiket és nem dicsőítenénk a másikat valójában a művészet szűnne meg létezni - minden a hétköznapok része lenne csupán.
A következő kérdés, hogy mi alapján minősítünk valamit jónak és mit rossznak? A helyes válasz a következő: Igazából tök mindegy, csak az a fontos, hogy ez a minősítés ne egy velünk született mindenki számára elérhető adottságból táplálkozzon, hanem energiát kelljen fektessünk annak elsajátításába. Ez utóbbi azért fontos, hogy az ítésznek legyen mire vernie magát, hogy megkülönböztethesse magát a hozzáértetlen plebs-től. Sok energiát öl a speciális szempontrendszer elsajátításába és ezeknek a (mesterségesen létrehozott) értékeknek kapcsán táplálja saját sznobizmusát.
Félreértés ne essék, szerintem nincs ezzel baj, ilyen az ember, így működik a világ.
Viszont most jön a "de"! A popzene a nevében hordozza, hogy populáris. A tömegekhez kell szóljon. Aki minőséget akar hallgatni úgyis valamilyen rétegzenénél köt ki. Már csak azért is ugye, hogy önnön egyéniségét mind maga, mind a környezete számára hangsúlyozza. (Ami azért valahol vicces.) A tömeg viszont nem zeneileg művelt. Nem is lehet az, mert az energiáját a saját szakmájába öli, a zene csak egy kirándulás a számára. A tömeg tehát nem "zeneileg kiművelt" egyének sokasága és máshol húzódik számára a tetszik/nem tetszik határ. Ha úgy tetszik ösztönösebben dönt.
A fent sorolt művekért tömegek rajongtak. Látnivaló, hogy ezek a zenék elérték a céljuk, tehát tökéletesek. Az, hogy a kiművelt ítész számára értéktelenek nem jelent semmit - nem neki készültek.
Aztán ugye van még egy baj. Amikor a sznobizmus arroganciával társul, akkor születnek ilyen írások.
Figyel Castro 2018.05.16. 19:06:57
midnightcoder2 2018.05.16. 19:14:00
Semmit nem utálok annyira, mint amikor a zenében megy az agitprop. Mindig a jó öreg Hofi jut ilyenkor az eszembe: na te büdös kulák, akarsz-e hallani csasztuskát ? Őszintén szólva rohadtul nem érdekel sem a "társadalmiasság", sem az adott zenész egyéni szociális problémái.
Amúgy a lista nagy része tényleg elég szar, de a te kis tízes listád sem kicsit büntet, kivéve a black velvetet.
2018.05.16. 19:15:45
Figyel Castro 2018.05.16. 19:16:30
2018.05.16. 19:16:31
Ja, a Don't Cry meg valóban nyálas, még a Gunshoz képest is ;).
kolompar lole 1113 2018.05.16. 19:28:35
kolompar lole 1113 2018.05.16. 19:29:30
szemétpasi 2018.05.16. 19:31:03
www.youtube.com/watch?v=mxuwXczWQC0
kolompar lole 1113 2018.05.16. 19:32:07
pajaci 2018.05.16. 19:35:09
Azonban ha egy buliban táncolhatnékom van, akkor a Wannabe, vagy a Barbie Girl az amire lehet ropni.
2018.05.16. 19:35:33
kolompar lole 1113 2018.05.16. 19:36:04
agarik 2018.05.16. 19:44:10
Amúgy Celin Dion cicegésén kívül mindet élveztem akkor és most!
2018.05.16. 19:46:09
NoNameNoGame 2018.05.16. 19:48:15
ShotInTheDark 2018.05.16. 19:48:57
Etniez 2018.05.16. 20:00:12
Ez fos. Az itt fikázott számok teljesen átlagos zenék voltak abban az időben, volt sokkal lejjebb is, így viszont értelmetlen ez a lista.
Bloggggger 2018.05.16. 20:01:41
Amugy nem olvastam végig a fikázó fröcsögésed,nem mintha én kedveltem volna ezeket az elöadkat de érdekelne a zenei izlésed,hogy mi az ami neked nem szar?
bbwd 2018.05.16. 20:13:33
egyébként csak szólok, a Guns már 1985-ben játszotta a Dont Cry eredetijét egy klubkoncerten LA-ben
white999 2018.05.16. 20:23:00
2018.05.16. 20:36:58
Bogyó 2 2018.05.16. 20:53:37
Pootj 2018.05.16. 20:58:05
Pootj 2018.05.16. 21:02:15
Bogyó 2 2018.05.16. 21:06:30
toto92 2018.05.16. 21:11:27
Segítek: azért, hogy legyen valami háttérzaj. Igen, annyi a művészeti értékük mint a burger kinges zacskó zörgésének, de miért is kellene kötelezően többet nyújtaniuk?
Pierr Kardán 2018.05.16. 21:15:51
És milyen szerencse, hogy nem hallottam, mert az a "zene" akkora shit, hogy elszörnyedtem tőle. Courtney Love-ot hallgatni nem szabad, csak nézni (bár azt a nézetet sem osztja mindenki).
crok 2018.05.16. 21:17:04
"The whole thing is based on respect.
Respect to the music,
respect to the DeeJays,
respect to the crowd and
respect to one another!
[..valamint..]
Music never separated people!
No one style of music is better than the other!
No one style is truer than the other.
It's all music!"
Ja, ez a '99-es Love Parade-en egy elég erős Sven Väth vs. Carl Cox szett elején hangzott el (ha már "szarzene".. mert én meg akkoriban és még ma is szeretem/szerettem).
Szóval ezen veszekedni, hogy most melyik jó vagy rossz.. művészet.. olyan se nagyon van, hogy rossz művészet.. egy darab négyzetet ábrázoló festményt is adtak már el százezrekért.. ha volt rá kereslet hát lett kínálat. Művészet, na.
Én igazából nem értem a címválasztást: azt mondja "..legocsmányabb slágerei" - a sláger szót használta-e valaha bárki nem popzenére? Írták már előttem, hogy nem véletlen popzene a neve (nomen est omen). Tényleg inkább olybá tűnik, hogy ez egy "számomra s.*rnak tartott ám a körülöttem levő emberek tömegeinek valamiért mégis tetsző, 90-es években piacra került zeneszámok random 15-ös listája" - amivel persze megintcsak nincs amúgy gond, hisz' ez egy blog ( :
yerico1 2018.05.16. 21:21:48
Pierr Kardán 2018.05.16. 21:24:55
PJ Harvey-t, aki életem legszörnyűbb koncertélményében részesített tavaly a Szigeten. Olyan vacak volt, hogy ha felsírok éjszaka, akkor a családom tudja, hogy a PJ Harvey koncertről álmodom :-((
Életemben háromszor voltam PJ Harvey koncerten, először, utoljára és sohatöbbet!!!
Lővenbrau 2018.05.16. 21:25:45
nick2005 2018.05.16. 21:30:37
zsu80 2018.05.16. 21:35:13
Tenkes Kapitánya 2018.05.16. 21:54:31
Billy Hill 2018.05.16. 22:04:36
Javaslat 90-es évek rosszra: www.youtube.com/watch?v=2LkUu85JLAc
Javaslat 90-es évek jóra: www.youtube.com/watch?v=ceJ3v8-S2Ic
Tenkes Kapitánya 2018.05.16. 22:06:29
If only we could do it all again
But now it's just another fading memory
Out of focus, though the outline still remains
Far away, away, fading distant lights
Leaving us all behind, lost in a changing world
And you know that these are the days of our lives remember
Like the story that we wish was never ending
We know sometime we must reach the final page
Still we carry on just pretending
That there'll always be another day to go
Far away, away, fading distant lights
Leaving us all behind, lost in a changing world
And you know that these are the days of our lives remember
Another chance hello, another goodbye
And so many things we'll never see again
Days of life that seemed so unimportant
Seem to matter and to count much later on
Far away, away, fading distant lights
Leaving us all behind, lost in a changing world
And you know that these are the days of our lives remember
Pienaar 2018.05.16. 22:17:00
szepipiktor 2018.05.16. 22:18:19
Már a Macarena is ciki, hiszen tudnod illene, hogy Brazíliában számtalan slágernek ősi eredete van, még a rabszolgaság korából, például a Lambada is egy külön stílus, de nálunk ugye csak egy feldolgozás lett ismert. Ezeket a táncokat ott az emberek táncolják, utcán, a tengerparton.
Most te tehát nem egy adott előadót köpsz, hanem egy nép kultúráját.
A legnagyobb ciki azonban Coolio leköpése, hiszen neked ezek szerint fogalmad sincs, hogy az egy filmdal, az 1995-ös Veszélyes kölykök /Dangerous Minds/ híres és többszörös díjnyertes amerikai filmdráma betétdala, és az eredetije ráadásul Stevie Wonder legjobb albumáról való, az 1974-es Songs in the Key of Life-ról a Pastime Paradise ...
A Non Blondes: What's Up-ról írtak meg gyakorlatilag az a szint, mintha le-győzikéznéd Beethovent.
Olvass már utána, hogy egy rövid élletű alternatív bandáról van szó, de a boss, Linda Perry életműve mekkora! Kik dolgozták fel számait, miért tartja például Pink repertoárjában ezt a számot is a gigakoncertjein! Olvasd el, kiknek mit írt és miért kapta a Grammy-t is!!! (kivonat az angol wikiből, csak neked: Courtney Love, Gwen Stefani, Alicia Keys, Celine Dion, Blaque, Sugababes, Lillix, Robbie Williams, Melissa Etheridge, Sierra Swan, Solange Knowles, Gavin Rossdale, Juliette and the Licks, Lisa Marie Presley, Fischerspooner, Unwritten Law, L.P., Kelly Osbourne, James Blunt, Cheap Trick, Ben Jelen, Enrique Iglesias)
Gondolom a világ másképp ítél, hiszen valamiért 2015-ben beválasztották a Songwriters Hall of Fame-be...
Nem kell hogy szeresd, de ne hazudj hozzá indokot.
A felsorolta többsége nekem is gagyi, én is jobban szeretem Stevie Wonder számát Coolioénál, de elfogadom, mert egyszerűen zseniális volt Michelle Pfeiffer filmjében! És nem kell szeretni a szambát, a rumbát, a délamerikai népi eredetű zenéket, de ha írsz, írj igazat!
Lefogadom, hogy a te kedvenceidet a büdös életben nem játszom le, biztonsági okokból, nehogy tönkremenjen a drága cuccom, de nem fogok posztot írni, hogy milyen szarok...
Mert a blog nem mások sértegetéséről, gyalázásáról szól... Még ha szabad is a pálya...
Tenkes Kapitánya 2018.05.16. 22:18:35
szepipiktor 2018.05.16. 22:31:40
Igen, Te más irányból írtad le a véleményem!
Én nem csattogólepkét tológató taknyosként éltem ezt a kort meg, sőt nekem már a 80-as évek is a gagyi kategóriát jelentette, ráadásul nem is ezt a kommersz pop és marketing rock stílust szerettem.
De míg otthon Emersont, Pink Floydot, Allman Brothers, Yest, Wakemant és KLASSZIKUS zenét halgattam, a szórakozáshoz meg ezek kellettek! Ezekre fel lehetett szendi csajt és lehetett egy jót dugni!
Ez a kategória, a 80-as évek eljétől naőpjainkig már nem minőség, ez már a marketig terméke csupán. OK, egy akkor gyerek, rácsodálkozik az életre, már ezeken nőtt fel és a neki minőség sem minőség valójában.
De ez a generáció már nem csajozáshoz használta a zenét, hanem alap volt, életének szerves része, mint egy alap fociszurkolónak a lelátósi üvöltözés...
Ezért süti a szemem az ilyen poszt, mert nem azt olvasom, hogy valakinek ilyen meg olyan okokból ez vagy az tetszik vagy sem, hanem zsigeri itéleteket hoz csupán, tudáshiányosan, gyártott indokokkal.
Én egyszer voltam baletten, soha nem fognak mégegyszer becipelni, de megemelem a kapalomat mondjuk az Orosz Balett (általában a táncművészek) előtt, mert egy diolog, hogy engem vonz-e és egy másik, hogy mit produkálnak.
Emberi silányságnak tartom viszont azt, hogy az ami nem tetszik, az kapásból gyalázás, személyeskedés tárgya lesz. Ez a posztoló fel sem fogja, hogy elvtelen írásával hány embert sért meg, csak mert neki nem tetszik valami. Az életben nem merne ilyet tenni, hiszen hamar pofont kapna, de a net arctalan, itt szabad a pálya.
]{udarauszkasz 2018.05.16. 22:48:09
@toto92: En pl.hatterzenenek se birok elviselni ilyesmit. Lehet, hogy en meg ilyen zenet se tudnek osszedobni, habar kitudja. De egy muvesznek nem ilyen zenet kene osszehozni, ha mar muvesznek nevezi magat.
Vangelis, Ben Lovett, Two Steps from Hell, Jon Hallur, ismertebb meg a Daft Punk. Klasszikusok kozul megegyszer megemlitenem Vangelist, Enigmat, Jeam Michel Jarre-t. Rockzenebol a szinfonikus metal a kedvenc mufaj.
bonebear · http://cinca.blog.hu 2018.05.16. 23:10:22
teéjesenmindegy 2018.05.17. 01:02:14
Helyszíni zsemle 2018.05.17. 04:50:08
Lobo Marunga 2018.05.17. 07:32:31
Normális ember a Barbie girl-ön röhög egy jót. Számomra ennél sokkal taszítóbb, mikor pl. Ákos vagy a Quimby ír egy közhelygyűjteményt, és próbálja nagyo komoly számnak eladni, meg költőnek érzi magát tőle. Kell a gagyi zene, és ha gagyiként is kezeled, akkor helyén van.
Dan da Man 2018.05.17. 08:26:08
Ha komolyan gondoltad, akkor meg azért, mert nincs stílusod ahhoz, hogy ilyet írj. Elég lett volna belinkelni a klippeket, és nem fűzni hozzá semmit, mert a szöveg jellegtelen, tartalmatlan.
Mindenesetre maga a poszt az, amire azt szokták mondani, hogy "a vélemény olyan, mint a segglyuk"...
Úgyhogy ha legközelebb a segglyukadat mutogatod, akkor csinálj vele valamit, hogy érdekes legyen...
ComLo 2018.05.17. 08:26:18
Szelid sunmalac 2018.05.17. 08:38:59
Szelid sunmalac 2018.05.17. 08:46:33
A 4 Non Blondes-rol meg ezt irni...hat istenem. Fogalmad sincs ki ez az enekesno, ugye? Ezt a szamot egebkent azota sem tudja senki ugy elenekelni, ami azert eleg sokat mutat. LEhet, hogy pop zene, de azon belul meglehetosen nehez szam.
A Collio egy filmzene, raadasul megcsak nem is wannab gangsta rap es Coolio kifejezetten elitelte, hogy ezt a szamot ennyien szeretik es istenitik, pedig a mondanivaloja teljesen masrol szol es pont az ellenkezo hatast akarta kivaltani. Ezenfelul a popzene minden jellemzojet tokeletesen hozza, fulbemaszo dallammal es szoveggel.
En Celine Diont ki nem allhatom, de nem vitatom el tole a tohetseget, talan neked sem kene.
Folytathatnam, de minek.
]{udarauszkasz 2018.05.17. 09:00:02
Jean Michel Jarre: hu.m.wikipedia.org/wiki/Jean-Michel_Jarre
Elobbi gorog, "lanykori" neven Evangelos Papanacios, utobbi francia. Van koztuk par ezer km. A zenejukben se sok kozos van,annyi, hogy elektronikus zenet jatszanak. Jean Michel Jarre poposabbra fogta, Vangelis inkabb a klasszikus komolyzenevel (Mythodea) ill. a Blade Runner zenejenel tavoli Jazz es Blues elemeket is ki lehet venni. Lehet,meg mast is, de annyira nem vagyok kepzett a temaban,mint egy hivatasos zenesz.
Terézágyú 2018.05.17. 09:40:29
Terézágyú 2018.05.17. 09:45:59
Nem vagyok az angol nyelv tudora, de ha beírod pl. a gugli fordítóba, hogy "menjünk bulizni", akkor mit is hoz ki angol fordításnak?
Ó igen, a guglifordító is szar, tudom...
blah 2018.05.17. 10:07:38
2018.05.17. 10:53:30
2018.05.17. 10:55:31
Void Bunkoid 2018.05.17. 11:43:52
Az az érzésem, hogy a cikkíró ekkortájt lehetett fiatal, és az akkor aktuális underground trendnek (igen, mert AZ is trend volt, hiába érezték magukat egyéniségnek a grune/alternatív fiatalok) vadul köpködte szintén ezeket a dalokat, de azért titokban otthon felvette a rádióból és szigorúan fülessel hallgatta ezeket, és tetszett neki, csak nem meri bevallani.
Azonkívül:
- a 4 Non Blondes leginkább csak alkalmi projektzenekar volt, mégpedig Linda Perry, elég sokszoros Grammy-díjas zeneszerzőé (kb a 90.es, 2000-es éveket a Négy Nagy Popzeneszerző dalai uralják végig - név szerint Max Martin, Lukasz Gottwald, Desmond Child és...Linda Perry...)
- az Aqua egy poénprojektnek indult, ám a bohókás kiscsapat első lemeze akkorát durrant, hogy hazájuk, Dánia 1998-as GDP-jén konkrétan kimutatható pozitív változást hoztak. Igen, a dánok elmondhatták magukról, hogy jobban élnek, mert van Aqua.
- Celine Dion dalát NAGYON nem kellene lefikázni, ugyanis nemcsak a 90-es évek egyik legdefinitívebb balladája, de a zenét alá a film zeneszerzője, James Horner (isten nyugosztalja) szerezte, aki pl ezt is köszönhetjük:
www.youtube.com/watch?v=DOFHi7SRMoU
Meg az Alienst. Meg a rettenthetetlent, meg még sok-sok-sok nagyon fasza filmzenét.
KisGrega 2018.05.18. 20:18:30
Ez egy rosszmájú, demagóg, és egyoldalú válogatás.
Az 50-es évektől kezdődően tudnék ilyen listákat csinálni, a mai napig bezárólag, ha lenne legalább ennyi időm, mint a cikk írójának, így nekem is csak a bírálat marad :-) ! Azonban nem bánom, fel a kesztyűt, és vegyük komolyra...ugyanmár.
Ezeket a zenéket bírálni ugyanolyan komolytalan dolog, mint maguknak a zenéknek a komoly hányada...
0.:
A felsorolt művek, mind klippekkel jelennek meg.
Kurva gyorsan hozzá tenném: A korszak (90-es évek, 2000-es évek legeleje) magyarságának egy töredéke jutott real-time, a zenékkel közel azonos időben megjelenő klippes zenei tartalomhoz.
Vannak nálam okosabb szociográfusok, akik ezt ki tudnák fejteni.
1.:
1998
Mélységesen megvetendő dolog, ha egy korszak zenéjét úgy akarjuk "megérteni", hogy azt nem helyezzük kontextusba.
Így például teljesen érthetetlen ez a zene egy olyan ember számára, aki egyazon időben nem hallgatott: Prezioso-t, Gigi D 'Agostino-t, Ann Lee-t, Vengaboys-t, French Affairt-t, ATC-t.
2.:
1995
Sajnálom, ha az Ámokfutók az, ami először abba a bizonyos észbe jut.
Nekem az UFO: Katonadolog jut az eszembe...És nem visszafelé asszociálva, hanem odafele.
Nem egyszámos produkció: DRILL INSTRUCTOR
3.:
1995
Coolio-nak sem ez az egyetlen zenéje volt: C U when you get there, ami ugyebár komolyzenei átértelmezés, és pl. a Winner is...Agresszió... hát ezek nem azok a dalok.
Ui.: Ajánlom az jelzett dal igénytelenségéhez a Stewie Wonderrel, és kórussal egybekötött közös előadást.
4.:
1997
Rövid leszek. A Barbie Girl egy paródia!, értem?! :D
5.:
1999
"A BB-szal annyi baj van, hogy azt napestig tudnám sorolni."
Még sincs taglalva...
Bírom ezt a fejtegetést is. Hol van ilyenkor a többi fiú banda emlegetése, akik - ha gazdasági sikeresség alapon nézzük - nem értek fel ezen csúcsig (N'SYNC, FIVE...).
6.:
"egy komplett generáció tanulta tőle a Nőisséget és a Stílust"
Ugyan milyen nőiességet, és milyen stílust? Ugyanolyan átmeneti dolog volt ez a zene is, mint minden más pop-dal.
Szeretném megjegyezni a korszakhoz Avril Lavigne-t, és Cristina Aguelira-t...
Jéé, és azokat is megannyian szerették.
7.:
A Guns N' Roses ítélet is egyoldalú.
Minden hasonlatos zenekarnak meg van, meg volt a maga balladája, ami csöpögött.
Megint nem értem, szerintem elfér abba az életműbe, amit akár ők, vagy akár más rock-zenekarok létrehoztak.
8.:
1996
Vicces a gender equality, és a Time's Up kampányok hajnalán megkérdőjelezni a 20 évvel ezelőtti lánybanda ténykedését.
Az utolsó mondat a lényeg: Miért probléma, hogy akkor volt egy ilyen csapat, ha manapság sem sikerül magasabbra emelni a lécet.
Egynémely tag valószínűleg a vagányságot, és az öntudatosságot is csak egy csak bizonyos határig értelmezte. Beckham-né, Horner-né ugyebár...
9..
1998
Hát ez az úriember sem ezzel a zenével kezdte a top-pop-iparban történő szárnyalását.
Ui.: Bármikor - bármilyen korszakos előadót lehetne mutatni, aki hasonlóan nárcisztikus és ízléstelen -> Hát hol van, és idézek Pápai Joci-tól: Enrike Ingléziász?
10.:
1999
Fura. Ezzel a zenével sose volt bajom, és hány hasonszőrű van még?!
Az Aqua-s férfihasonlatot meg nem is értem...
Speciel éljen az Ogre!
11.:
1996
Ez meg már tényleg unalmas. Akárhány "egyslégeres" listát olvasta, ez DeBizIsten rajta volt.
Csak ismétlem magam: Up 'N' Away, I Follow The Sun, 4 On The Floor.
És ha már mindenáron a cikizés a lényeg, miért nem a Jojo Action szerepel itt?
12.:
Nem ez a zene zavarja a cikk íróját. Hanem a rákövetkező megannyi feldolgozás, melyek hallgatása közben már el is felejtette az eredeti dalt, ahogy minden éppen felnövekvő generáció.
Egyrészt ez 1990-es zene, tehát igencsak érdekes ezt a 90-es évek legocsmányabbjai közé sorolni.
Ez olyan, mint az "évszázad mérkőzése" a század legelső évtizedében.
A végére: Swing??? Ha-ha-ha, kacagnom kell! A felzengő spanyol gitárt nem csak a Romantic-ból kell ám ismerni!
13.:
1996
Megint nem korrekt.
Mi a baj?! Akar a beteg beszélni róla? Hát oda kellett volna rohanni a többivel együtt arra a nyomorult parkettre.
Másrészt: Miért kell meglepődni ennek a számnak a sikerén?
Ketchup Song, Despacito, jaajjj, miért kell a NÉZÉSÉT meg a JÁRÁSÁT magyarázni?!
14.:
1997
A korrupció az, amiből kihagynak, mondotta HOFI. És milyen igaza volt.
Megint az alapprobléma: Valaki megkérdőjelezi a piac-orientált, populáris filmzenének a létjogosultságát, miközben a film maga a lehető legpopulárisabb, legtöbb profitot termelő kasszasiker a jelenkori filmtörténetben.
Visszás.
15.:
1993
Van egy elhibázott gondolat itt:
Nem, nem énekelhette volna más el. Mert az nem akkor lett volna, és nem úgy szólt volna.
És miért nők? Énekelte volna el Axel Rose :D
Ha grunge-nak csúfolják, és így is hivatkoznak rá mások, hát akkor nem nyilvánvaló hogy nem az?
Ui. 1.: A más torkokból fingó, korábbi ilyen válogatások alapján kérdem én, HOVA TŰNT Démon Hill, ja nem, DJ BoBo?! :D
Ui. 2.: Ne vedd a szívedre a kommenteket Marci, jövő héten betorkolunk a Mori2-ben!
Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2018.05.21. 15:56:39
De könyörgöm: Az nem baj, hogy valaki nem tudja pl. a Coolio dal hátterét, a közös előadást magtól, az viszont baj, ha úgy akarja magát hozzáértő, mérvadó kritikusnak beállítani (nagyképűen hazudni), hogy ennek kiderítéséhez szükséges 3-4 perc kutatómunka is kimaradt.
És ez itt nem csak igénytelenség, de a rosszindulatú szöveg mellett aljasság is, és azt a veszélyt is hordozza, hogy a követkeő ember aki kutat erre a listára talál pl. rá. Erkölcsileg és tartalmilag sokkal lejjebb van, mint a listán szereplő előadók, így fikázni pedig, elsősorban a saját igénytelensége miatt gáz. Mert a nincs a véleményezett műban érték, és nincs a kritikusban a megértéshez szükséges érzék helyzetet mossa össze.
Ha a kritikus által nem megértett értékek és a nem létező értékek közé egyenlőségjelet teszünk, annak az igazi vesztesei nem az Aqua féle paródiák lesznek, hanem pont azok a kiemelkedően értékes művek, amik jóval a kritikus színvonala fölé kerülnek.
Egy magát kritikusnak, szakértőnek pozicionáló szerzőnek a kulturáléis kontextust ismernie kell, és képesnek kell lennie utánanézni a számok hátterének. Ez műveltség, korrektség, emberség kérdése. Azt, hogy mitől lesz a kritika értékes alkotás tudni a műveltség része is, és tájékozdni arról amivel foglalkozunk is a művelt ember ismérve.
Szerintem jobban tenné a toplista szerzője, ha szívére venné a visszajelzéseket, és tanulna belőlük és a hibájából.
aranyláz 2019.01.20. 12:46:55
Hang the blessed DJ
Because the music that they constantly play
It says nothing to me about my life"