Mai körkérdéseink a KULTÚRÁRÓL:
1. Szerinted amikor amúgy is kulturális válságban van egy társadalom, akkor érdemes felemelni a hangunkat és kitartóan kritizálni a (főleg vidéki) nyilvánosságot mélységesen megfertőző zenei formációkat (IHM, Kis Grófó és hasonlók) vagy inkább felül kell emelkedni rajtuk?
2. Mit mondanál azoknak, akik szerint ha őket kritizálod, akkor csak leereszkedsz te is a búlvárba és tovább népszerűsíted őket, hiszen róluk beszélsz?
3. Szerinted hogyan lehetne emelni az ország és még inkább a bezárt és ingerszegény vidék kulturális nívóját? Itt most elsősorban a zenei színtérre gondolok.
Ruzsonyi Geri Mester (akivel a héten beszélgettünk egy ízeset):
- Akkor kell igazán.
- A népszerűsítés nem értelmezhető itt. Senki nem fogja őket ezen keresztül megismerni, aki pedig már ismeri, azok közül páraknak felnyitja talán a szemét. A „leereszkedés” meg nagyon szdsz-es szöveg. Ilyen nem létezik, hogy ne ereszkedjünk le egy szint alá. Pont, hogy oda kell leereszkedni.
- MINDEN a rádiózáson múlik. Amíg az ilyen szinten nívótlan, semminek nem lesz teljes körű társadalmi eredménye. Nem lehetetlen ugyanakkor a piaci rádiózás felemelése, ld. Radiocafé anno, de még államilag finanszírozott rádió is volt kimondottan igényes kulturális forrás (Petőfi 2010-11 körül).
Ruzsonyi Geri ajánlásai
ssss Titokzatos Gabriella:
- Szerintem felül kell emelkedni.
- Ha ez az ő lelküknek segít feldolgozni a kritikát, akkor egészségükre, de egy kritika nem feltétlenül minősíti negatívan annak alkotóját. Főleg ha az átgondoltan és nem ingerből fogalmazódott.
- Erre nem tudom a választ. Az biztos, hogy amíg a társadalom sem nyitott a változásra, a kulturális színvonal sem fog emelkedni.
Gabi ajánlása:
Taródi Luca Bárónő:
- Szerintem a kultúra válságának kezelését nem különféle rétegzenék kizárásával kell kezdeni. Az emberek olyan zenéket hallgatnak, amiket a legkönnyebben elérnek, amiket hallgattatnak velük, azokat a mesterséges, senkiföldjéről ordíttatott számokat kellene megszűrni, melyek megtévesztik az embereket az igényeket illetően. A legfontosabb, hogy az emberek ne csak egysíkúan ismerkedjenek meg a zenével, hanem minél többfélét hajlandóak legyenek hallgatni.
- Lealacsonyodásról nem érdemes beszélni, szerintem egy tisztességes kritikus örömmel mártózik meg a „mételyben”, egy jó kritika pedig semmiképp sem lealacsonyodás. Ez kettős játszma, át kell gondolni, mi az, amit figyelmet kívül lehet/érdemes hagyni és mi az, amit nem. Nyilván mindenki olyan műfajt „kritizáljon”, amit a legnagyobb elfogódottság nélkül tud véleményezni, releváns dolgokat képes róla mondani, érti és érinti az.
- Ez egy olyan összetett kérdés, amire gyakorlatilag lehetetlen pár mondatban válaszolni. Elsőként szerintem mindenképp általános iskolában kellene elkezdeni ezt. Van egy jó Kodály módszerünk, amit ki kellene használnunk, - hiszen a zenekultúrához először is hallás szükséges - de persze ennek hiánya egyes helységekben még sajnos a „legkisebb” probléma. És persze megint csak a kulturális ízlés alakítását tudnám felhozni a médiában: a közízlést több fronton formálni kell, értéket teremteni érdek helyett. Érték pedig a legtöbb zenei szinten található.
Taródi Luca ajánlása:
Marczell Miklós Tanár Úr:
Színvonalas oktatás!!!
Marczell Miki ajánlása:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.