A rockzene számtalan alműfaja közül ma a klasszikus éra néhány alternatív irányát igyekszünk kibogozni. Önmagában persze nem sokat ér egy öncélú rendszerezés, hiszen a tárgyalt zenekarock sem tisztán egy zsáner területén mozognak. Inkább a különböző tendenciákat, alműfajokat igyekszünk megkülönböztetni. (A hozott példák sorrendje természetesen teljesen szubjektív preferencián alapul.)

     a kép forrása: http://bbchron.blogspot.com/2018/04/progressive-rock-lives-on-part-2.html

Pszichedelikus rock

A hatvanas évek közepén, a fusion zászlóbontása előtt megindult a nagy pszichedelikus hullám, amihez még a Beatles és a Stones is csatlakozott egy időre. A brit invázió, majd az amerikai beat-zene (az ún. Woodstock-generation) néhány formációja azonban életművön átívelő pszichedelikus bástya lett. A műfaj tudatfelszabadító, általában drogos befolyásoltság alatt születő zenét takar, a beatzene és a főleg a blues elemeit felhasználva, egyre közeledve a progresszív rock felé. Később a pszichedelikus hangzásvilágot és témákat más műfajok is átvették.

Öt kedvenc:

1. The Animals

2. Shocking Blue

3. The Zombies

4. The Doors

5. Jefferson Airplane

Jazz rock/jazz fusion

Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején új utak jelentek meg a jazz térképén is, a swinget felváltotta a modern jazz (ami pl. Miles Davis-hez, Szabó Gáborhoz vagy Charles Mingus-hoz köthető), vagyis a modális jazz, az avantgárd jazz, a free jazz és a latin jazz. A hatvanas évek közepe-végén pedig az említettekre épült fel a modern jazz és a rockzene keveréke, a  jazz rock, ami mindmáig a jazz második aranykorát jelenti, legendás korszaka 1969-73 közé tehető. A műfajhoz tartozik a Weather Report, a Spyro Gyra, Santana, Al Di Meola, Pat Metheny, Herbie Hancock, a Grateful Dead, a Steeley Dan, a Soft Machine, a Samla Mammas Manna, semmiképp se felejtsük ki a nagyszerű Syrius-t, és még nagyon sokan mások is. Manapság talán a Snarky Puppy a legjobb és leginnovatívabb fusion banda.

Öt kedvenc:

1. Miles Davis

2. Larry Coryell (& The Eleventh House)

3. Chick Corea and Return To Forever

4. Mahavishnu Orchestra (& John McLaughlin)

5. Billy Cobham (& Tommy Bolin)

Progresszív rock

Tulajdonképpen a jazz rockból nőtt ki a progresszív rock is, ami kicsit populárisabbá, rockosabbá, néhol poposabbá fazonírozta a fusiont, ill. sokkal több klasszikus zenei és népzenei elemet használt fel. A progrock fénykora, a fusionhöz hasonlóan, a 1969-1973 közti időszak. Az alább hallható előadókon kívül mindenképp említeni kell a Genesis, a Kansas, a Gentle Giant, a Renaissance, a Focus, a Camel, a Styx, a Van der Graaf Generator, a PFM, a Blue Effect, és említeni kéne még természetesen számtalan formáció nevét (azt talán majd egy részletesebb progrock cikkben vagy podcastben :-)).

Öt kedvenc:

1. Emerson Lake and Palmer

2. Traffic

3. King Crimson

4. Jethro Tull

Hallgassátok meg az egész lemezt!

5. Yes

Space rock

A progresszív rock egyik elágazása vagy testvérműfaja (kinek hogyan tetszik) a space rock. Hangzásvilágában nagy hatást gyakorolt rá a pszichedelikus és a szimfonikus rock is, a progrocktól a mitikus-űrbéli témák és az ezt kifejező „égi zene” különbözteti meg. Már a hatvanas évek végén egyre nagyobb teret hódított (ld. Bowie; Syd Barrett és a korai Pink Floyd), de a hetvenes években csúcsosodott ki. Különös népszerűségnek örvendett Kelet-Közép-Európában (ld. Eloy, Omega; East; Solaris; SBB) és a hetvenes évek második hullámához csatlakozó glam rock zenekarock is előszeretettel írtak space rock dalokat (pl. Kiss; T. Rex), de a műfaj legendás együttesei az ELO és a Rush is.

Öt kedvenc:

1. Pink Floyd

2. Omega

3. East

4. Earth and Fire

5. Hawkwind

Art rock

„Az art rock a zeneművészet egy fajtája [műfaja - NB.], amely a rockzenén alapulva avantgárd témákat, dallam-, harmónia- és ütemkísérleteket használ fel, gyakran átlépve a hagyományos popzene kereteit, a jazz, a klasszikus és a világzene felé tolódva.” by Wikipédia. Ez a meghatározás elég pontos. Kiemelendő továbbá, hogy a klasszikus popzenével (easylistening, dream pop, újhullám) is gyakran rockonítja magát a műfaj. Fontos megkülönböztető jegy továbbá, hogy az art rock esetében - a pszichedelikus rockhoz hasonlóan - inkább dalszerzésről beszélhetünk, mint zeneszerzésről.

Öt kedvenc:

1. Kate Bush

2. PJ Harvey

3. LGT

4. Roxy Music & Brian Eno

5. David Bowie

A listán nem szerepel, de a műfaj fontos mérföldköve a The Who Quadrophenia c. lemeze, a King Crimson Disciplinje, ill. Roger Waters szólómunkássága (bár maga a Pink Floyd is a Meddle-től kezdve végig a progrock, az art rock és a pszichedelikus rock között mozgott).

A progrock, az art rock és a space rock közötti kísérletként, a punk és az újhullám előfutáraként tűnt fel az NSZK-ban egy underground irányzat, a krautrock. Nem egységes stílusról beszélünk, tulajdonképpen az említett műfajok nemzeti változatát jelenti. Inkább szellemiségében azonos csoportosulás és az underground zenei elhivatottságban. „A hatvanas évek végén bukkantak fel egy kettészakított ország nyugati felében, a föld alól jöttek furcsa frizurával, szakállal és arcberendezéssel, varázsgombát reggeliztek és LSD-t ebédeltek, radikálisok voltak és káoszban utaztak. És a jövő zenéjét játszották. A hetvenes évtized legizgalmasabb nem angolszász popzenéje Nyugat-Németországból szabadult rá a világra és teremtette meg az alapjait egy egész csomó akkor még nem is létező zsánernek a poszt-punktól az elektronikán át a poszt-rockig."- írja a Recorder. Legfontosabb alkotói a Kraftwerk, a Can, a Neu!, a Tangerine Dream, a Frumpy, a Faust, az Amon Düül (II) és a Nektar.

Hasonlóan érdekes irányzat a Canterburyi Szcéna, ami eleinte csak a környékbeli bandákat jelentette, később azonban földrajzi helyzettől függetlenül több avantgárd szövegvilágú és zenéjű, sokat improvizáló jazz rock, progrock zenekart soroltak közéjük, akik - felületesen összefoglalva - általában átlépték a jazz és a progrock „bevett szabályait" és sokkal kevésbé populáris muzsikát játszottak, mint a népszerű progrock előadók. Pár példa: Egg, Gong, National Health, Soft Machine, Caravan, Hatfield and the North.

Progresszív/art metál

A tárgyalt műfajok fénye már a nyolcvanas évekre jelentősen megkopott, a kilencvenes évektől azonban egyre többen próbálták a korszerűbb és keményebb zenék felől feltámasztani, újraértelmezni azokat. Csak néhány példa ezek közül (ill. az Iron Butterfly, ami korát megelőzve, szerintem enyhe túlzással, az első progmetál bandaként kanonizálódott a rocktörténetben). A teljesség igénye nélkül még néhány fontos progresszív metál előadó: Dream Theater, Savatage (Trans-Siberian Orchestra), Opeth, Queensrÿche, Rush.

Öt kedvenc:

1. System Of A Down

2. Chelsea Wolfe

3. The Mars Volta

4. Iron Butterfly

5. Tool

Öt jazz/prog/art rockot is érintő beat/hard rock/pop előadó:

Hogy mennyire fősodorba kerültek a hatvanas-hetvenes években ezek az alapvetően altenatív műfajok, jól mutatja, hogy hány beat és hard rock formációt ihlettek meg. A legnagyobb nevek is folyamatosan elkalandoztak a progrock vagy az art rock területére. De még a nyolcvanas években is volt helye a mainstreamben a jazz popnak és az art rocknak (nem beszélve az újjáalakuló klasszikus rock csapatokról). Lássunk itt is néhány példát.

Deep Purple

Led Zeppelin

Uriah Heep

Black Sabbath

Szörényi Levente (& Illés)

Talk Talk

Sade