Nekem a Mozi mondja meg, hogy ki vagyok - ez talán így volt 25 évvel ezelőtt, de mostanság a filmszínházak kínálatát figyelve biztosan nem. Ugyanis nagyon én sem járok moziba, mert nincs mit nézni ott, a sok fosch digitális elhajlás meg érdektelenül hat számomra. Most mondhatnánk: ez legyen az én gondom, így is van; ez az én problémám.
Talán ezért is kezdtem el fényképezni a káptalanfüredi erdő szélén található 2011-ben megszűnt szabadtéri Mozit. A digitális váltást már nem tudta átvészelni, ez az elképesztően romantikus filmszínház. Bezárt és most éppen a természet veszi vissza az őt megillető helyet, amit elvettek tőle 40 évvel ezelőtt. Egyszerűbben: rohad szét az egész. Ennek a folyamatnak állítottam emléket.
Nosztalgiázom, született romantikusként nem is tehetek mást. A képek a leépülés folyamatát szándékoznak megmutatni.
ui. reméljük, van még a Mozinak is élete, nemcsak a sorozatoknak – reménykedett a Fiú.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.