A 80-as évek popkultúráját sokan lenézik. A diszkó kultúra és divat mai távlatból már inkább ciki, mint menő; a klasszikus rock bandák már kihaltak; a punk túljutott a csúcsán; a new wave-et sokan nem tudják értékelni, a sok szintetizátor miatt, illetve mert nem elég extravagáns és slágeres. Mégis volt igazi rock zene a 80-as években! Elég csak a poszt punk bandákból kifejlődő alternatív rockzenére gondolni, ami bár csak később, a 90-es években jutott be a fősodorba (grunge, britpop), mégis a legfontosabb darabjai már megszülettek az előző évtizedben.
A listán csak külföldi albumok szerepelnek. Egy előadótól maximum két lemez! Csak olyan lemezek szerepelnek a listán, amit már meghallgattam, és jól ismerem. Teljesen szubjektív lista. Paulusz Kristóf válogatása.
20. Bob Mould - Workbook (1989)
Miután 1988-ban Bob Mould már nem tudott többet együtt dolgozni a drogfüggő Grant Hart-al, megszűnt a Hüsker Dü. Ezután Mould radikális(abb) fordulatot vett első szólóalbumán. Ki tud elképzelni akusztikus gitárokat és vonósokat egy punk rockertől? Persze azért Mould nem hagyta el teljesen hardcore gyökereit és az ordító gitárokat. A Workbook egy híd a 90-es évek populárisabb alternatív rock albumai felé. Megjelennek rajta akár a Pearl Jam későbbi balladái, vagy a R.E.M. Automatic For The People-jének hangszerelése.
Kulcsdal: Heartbreak A Stranger
19. The Replacements - Tim (1985)
A Mat's az egyetlen olyan együttes, ami megelőzhette volna a Nirvánát a mainstream-be töréssel, ha a tagok nem lettek volna annyira részegesek ( főleg a koncerteken) és nem utálták volna annyira a médiát. A Tim már egy teljesen alternatív rock lemez new wave, blues, folk és persze punk hatásokkal. A Swingin' Party (jangle pop) és a Here Comes a Regular (folk) örökzöld balladák. A Bastards Of Young és a a Left Of The Dial pedig az együttes és Paul Westerberg két örök érvényű klasszikusai. Előbbihez készült az együttes első videóklipje, amivel finoman szólva hűek maradtak magukhoz. Utóbbi művészetük és a zeneipar keserédes valósága.
Kulcsdal: Bastards Of Young
18. The Cure - Disintegration (1989)
A 80-as éveket záró és egyben összegző album. Nem csak az évszám miatt; Robert Smith és csapata 10 éves pályafutásuk csúcsára értek. Az album követi a korábbi LP-ék hangzásvilágát, de ezt sokkal csiszoltabb, finomabb formában teszi. Az állandó szintetizátoros aláfestés színezi az album hangzásvilágát, csilingelés és visszhangosítás a fő momentumai a daloknak. Minden van a lemezen: rock, pop, dark, punk, hosszú instrumentális bevezetők, slágeres dalok, ünnepélyes hangulatok, de a legfőképpen gyönyörű romantika. (Szita János)
Kulcsdal: Untitled
17. Guns 'N Roses - Appetite For Destruction (1987)
Robbanásszerű siker. A 70-es évek hard-rock ászait megidéző Guns 'N Roses a U2-val együtt újra felélesztette az igényes - de szexi - stadionrockba vetett hitünket. Axl Rose akár egy modern Robert Plant, míg Slash Jimmy Page reinkarnációja, igazi gitáros szupersztár. Ugyanúgy megfigyelhető az albumon a 70-es, 80-as évek nagyhajú metál és glam rockja mint a későbbi grunge. A Sweet Child O' Mine pedig minden gitárbolt tulajdonos rettegett darabja.
Kulcsdal: Welcome To The Jungle
16. Joy Division: Closer (1980)
Közvetlenül Ian Curtis halála után jelent meg. A posztumusz lemezt szokatlan torz szintetizátor hangok és a reményben, örömben egyaránt csalódott Curtis éneke uralja. Ez már vegytiszta Új Hullám, a 80-as évek tényleg elkezdődött. Amihez közelebb kerültünk az album hallgatása közben: a teljes lemondás, reménytelenség. Az utolsó szerzemény az LP-én a „Decades” című szám, a búcsú; mely mindent összegez: elvégeztetett... (Szita János)
Kulcsdal: Decades
15. R.E.M. - Reckoning (1984)
A georgiai R.E.M. volt az alternatív rock egyik legnagyobb úttörője. A második lemezük legalább annyira jó mint az első, olyan klasszikusokkal, amiket az együttes még 20-25 év múlva is gyakran játszott (Harborcoat, Little America, So Central Rain, Pretty Persuasion, 7 Chinese Brothers). Mike Mills Rockville-je pedig meghódította a college rádiókat folk "paródia" hangzásával - örökzöld lemez.
Kulcsdal: Camera
14. Pixies - Doolitle (1989)
"I am un chien andalusia" - nyitja Black Francis a Pixies úttörő albumát, és ez a kezdés el is mond mindent a lemezről. A Pixies nem veszi magát túl komolyan, cserébe az egyik legjobb szórakozást nyújtja az alternatív rock műfaján belül. Ez is egy híd a 90-es évekbe - Kurt Cobain és számtalan későbbi grunge előadó legnagyobb inspirációja az album, nem véletlenül.
Kulcsdal: Here Comes Your Man
13. The Smiths - The Smiths (1984)
A Smiths debütáló albuma az egyik első klasszikus alternatív rock (és jangle pop) lemez, olyan művekkel, mint a This Charming Man, a You Got Everything Now, Still Ill és a What Difference Does It Make?. A Hand In Glove pedig minden idők egyik legszebb szerelmes rock-balladája - Moriessey arra bátorít, hogy ne szégyelld azt, akit szeretsz. Az angol középréteg problémái még sosem voltak ilyen irodalmian megfogalmazva a rockzenében.
Kulcsdal: This Charming Man
12. U2 - War (1983)
Bár a debütáló lemezük is megmutatta az ír fiatalok stadion rock potenciáját, az 1983-as War a legkiforrottabb poszt-punk munkájuk. A témák már inkább politikával és a társadalommal foglalkoznak (Sunday Bloody Sunday, Like A Song), kevésbé vallásosak (pl.: mint a "40" c. ima, amiben The Edge és Adam Clayton megcserélik hangszereiket). Steve Lillywhite producer lehetővé tette az igazi karcoló rock hangzást. The Edge kiteljesedik a New Years Day-en, míg Bono énekesi csúcsára ér a kelta motívumokkal díszített Drowning Man-en. Véleményem szerint az együttes összes tagja ezen a lemezen nyújtja a legjobb egyéni teljesítményét. A kedvenc U2 albumom összességében. Az album megjelenését követő Red Rocks-i fellépésük pedig minden idők egyik legemlékezetesebb rockkoncertje.
Kulcsdal: Two Hearts Beat As One
11. Violent Femmes - Violent Femmes (1983)
Bizonyos szempontból a Violent Femmes debütáló lemeze, minden idők (!) legfontosabb albuma. Az általam ismert munkák közül ez előzi meg leginkább a korát! Mintha a 90-es évek alternatív robbanását, vagy 2000-es évek fiataloknak szóló akusztikus indie zenéjét hallanánk rajta. Mindezt 1983-ban!! Ez mindent el is mond a Violent Femmes-ről, meg az is, hogy ezt soha többé nem tudták megismételni. Vicces, keserédes, szarkasztikus és közben elképesztő basszustémák szólnak.
Kulcsdal: Kiss Off
10. Minutemen - Double Nickels On The Dime (1984)
A San Pedro-i Minutemen egy igazi barátság, a zene iránti szeretet és elhivatottság tragikus története. A hardcore gyökerű trió a punk, a rock, a funk és a jazz elemeit vegyíti egy-két perces számaikban. Nels Cline szerint " A dal műfajának esszenciáját ragadják meg". Nyolcvan (!) perces mesterművükön negyvennégy (!) szám található - köztük nehéz találni olyat, ami csak egy kicsit is gyengébb lenne, mint a másik. A dupla album formátum és az átvezető dalok a Hüsker Dü - Zen Arcade-jének hatására születtek - George Hurley szerint röpke két hét alatt írták meg rá a dalokat. Mike Watt-ot basszusjátéka kiemeli kortársai közül, D. Boon gitárjátéka funky mint a pokol, George Hurley pedig minden idők egyik legalulértékeltebb dobosa. Egyszóval minden patent ezen az albumon, nem csoda, hogy a Red Hot Chilli Peppers is hasonló hangzással futott be. Vajon hová tudott volna még fejlődni a Minutemen, ha nem vesztettük volna el D. Boon-t 1985-ben tragikus hirtelenséggel? Sosem tudjuk meg.
Kulcsdal: The Glory Of Man
9. AC/DC - Back In Black (1980)
A rocktörténelem egyik legváratlanabb mega-sikere. Bon Scott váratlan halála után senki sem hitte, hogy talpra tud állni az ausztrál együttes. Viszont egy angol, sapkás énekes, Brian Johnson segítségükre sietett és neki talán még jobban karcol a hangja, mint elődjének. Szerencsére a hangzás mellé a dalok sem hiányoztak: a címadó Back In Black, a Shoot To Thrill vagy a Rock And Roll Ain't Noise Pollution megadják az album gerincét, a Young fivérek talán még sosem riffeltek ilyen keményen. Sokak szerint ez az utolsó kiváló hard rock album. Nehéz ezzel vitatkozni... (R.I.P. Malcolm Young)
Kulcsdal: Back In Black
8. The Smiths - The Queen Is Dead (1986)
A The Queen Is Dead a The Smiths mesterműve. A címadó dal kórkép a Thatcher-korszak Angliájáról. Az egész lemezen előtérbe kerül Morissey törékeny lelki világa. Az I Know It's Over a városi magány és a szerelmi visszautasítás egyik legszebb dalba öntött formája. A There Is a Light..., a Never Had No One Ever és a Boy With a Thorn In His Side szintén a dalszerző magánéleti fusztrációit tárják fel elénk. Marr és Rourke játéka dallamosabb és visszafogottabb, mint a korábbi lemezeken. Persze a megszokott könnyedebb, humorosabb dalok is megtalálhatók a lemezen: ilyen a Frankly Mr. Shankly, a Cemetery Gates és a Vicar in a Tutu.
Kulcsdal: There Is a Light That Never Goes Out
7. The Stone Roses - The Stone Roses (1989)
A "Madchester" szcéna királyai, az első britpop banda. Mégis karrierjüket beárnyékolta menedzserük ámokfutása, így csak a kultikus debütáló albumukra tudunk igazán emlékezni. A tánczene, a funk, a gitár rock, a punk és a pszichedelia keveréke, egyszóval igazi alternatív rock. A nyitó - (I Wanna Be Adored) és záródal (I Am The Resurrection) megmutatja a zenekar igazi erejét - közöttük meg szól a hamisíthatatlan proto-britpop. Hatása mérhetetlen - szinte az összes 90-es évekbeli angol rockegyüttes merített belőle valamilyen mértékben. (Egyes kiadásokon szerepel a Fool's Gold az utolsó számként - a 9 perces funk-rock dallal együtt igazi az album értéke! John Squire gitárjátéka figyelemre méltó, az egész albumon.)
Kulcsdal: I Am The Resurrection
6. Jane's Addiction - Nothing's Shocking (1988)
A Jane's Addiction a RHCP kortársaként szintén funk-rockot játszott, de ők már a 80-as években megalkották mesterművüket. A Nothing's Shocking minden idők egyik legösszetettebb de mégis szexi rock albuma! Az nyitány pszichedeliája felemel, majd az óceán méretű gitárok elsöpörnek. Avery és Navarro precíz játéka kiegészíti Perry Farrell őserejét (pl.:Mountain Song). Aztán minden letisztul, megjelennek a steel dobok csilingelő hangzásai. Megismerjük a banda névadójának tragikus történetét, gyönyörűen elmesélve, aminek végére teljesen elkábulunk.
Kulcsdal: Ocean Size (az egyik legnagyobb kedvencem a 80-as évekből - Paulusz Kristóf)
5. U2 - The Joshua Tree (1987)
Bár korábban azt írtam, hogy a War a kedvenc U2 albumom, mégis a The Joshua Tree a legjobb munkájuk. Itt vált igazán valóra az alternatív mainstreambe törése. Az egész lemez - mint a későbbi Rattle And Hum - témája az amerikai kontinens és kultúra iránti vágyódás. A nyitány a rockzenetörténet egyik legnagyobbja, a dal a U2 legjobb teljesítménye. Brian Eno és Daniel Lanois jellegzetes munkája beérett: az együttes már otthonosan mozog a kissé visszafogottabb, kíséretező új hangzásban - tökélyre és rádió-baráttá fejlesztve azt. A soul és gospel által inspirált I Still Haven't Found What I'm Looking For-t és a romantikus With or Without You-t mai napig játsszák a rádiók, ami azért nem kis teljesítmény. Az lemez második felét az olyan "rockkerek" határozzák meg, mint az In God's Country vagy az Exit. Az egyik legérdekesebb albumélmény, a kritikusok is előszeretettel előveszik időről-időre.
Kulcsdal: Where The Streets Have No Name
4. Hüsker Dü - Zen Arcade (1984)
A Zen Arcade a poszt-punk Quadropheniája vagy The Wall-ja. Egészen egyedi alkotás, ami a kétségbeesés, a csalódás, a harag és az útkeresés történetét meséli el. A 1984-ben "hüskerek" már kezdik elhagyni kezdeti hardcore gyökereiket - de még nem teljesen. A Something I Learned Today első másodperceiben már tudjuk, hogy fülsüketítő gitárokkal és ordító Bob Mould-al (és Grant Hart-al) lesz dolgunk. Átmeneti, dupla koncepcióalbum a Zen Arcade - átível a punkon, a hardcore-on, a lo-fi-n és eljut az alternatív rock csírájához. Huszonhárom dala között találunk punk és hardcore körökben korábban egészen elképzelhetetlen zongorás, jazz és klasszikus zenei ihletésű átvezetőket. Itt működik legjobban a Hart-Mould szerzőpáros közötti összhang - mindketten írnak ordítós, dühös dalokat, Hart kicsit poposabb, Mould kicsit keményebb. Már-már a káosz érzése uralkodik el rajtunk a lemez hallgatása közben, de pont emiatt a kavalkád miatt fontos lemez a Zen Arcade, ami az egész poszt-hardcore, lo-fi és grunge mozgalmakat inspirálta. Művészi punk a legjobb formájában, ezután az együttes fokozatosan áttért a rádió-barátabb formákhoz. ( A lemez a 90-es évek "Wall of Sound" gitárhangzásra épülő irányzatokat is meghatározta.)
Kulcsdal(ok): Chartered Trips, Turn On The News
3. R.E.M - Murmur (1983)
Sokak szerint az első igazi alternatív rock lemez. Legalábbis a jangle pop megteremtője, Peter Buck akkordbontós gitárjátékával, és Mike Mills dallamos basszusfutamaival. A Pilgrimage, vagy a Bill Berry által írt Perfect Circle olyan hangzást nyújtanak, amit addig rock albumon nem tudtunk volna elképzelni. Mégis rock album a Murmur. A nyitány az együttes első, 1981-ben megjelent első kislemezének, a Radio Free Europe-nak a lelassított változata, ami így kicsit veszt punk erejéből, de mégis jobb minőségben szólal meg. A 82-es Cronic Town EP még csak felkeltette a sajtó figyelmét és beharangozta az új hangzást - a Murmur már kultikus státuszba került szinte egy időben a megjelenésével. (A Rolling Stone magazin az éve legjobb albumának nevezte, megelőzve többek Között Michael Jackson Thriller-jét). A Murmur mint cím egyben utal az akkor még szégyenlős Michael Stipe motyogós énekstílusára és érthetetlen szövegeire - erre kiváló példa a lemezen a Sitting Still, ami talán a korai R.E.M. legtipikusabb dala.
Kulcsdal: Sitting Still
2. Sonic Youth - Daydream Nation (1988)
A Sonic Youth 1988-ra teljesedett ki. Talán a Daydream Nation az addigi leginkább megemészthető albumuk, annak ellenére, hogy dupla lemez, a legtöbb mű 6-7-8 perces és végül egy 14 perces trilógiával zárul... Szóval keményen emészthető album az biztos! A Sonic Youth védjegyének számító alternatív hangolások minden egyes számban megjelennek - nem félnek kísérletezéstől, az egyik legérdekesebb gitár album a Daydream Nation . A zenekar mindhárom dalszerzője és énekese a legjobbját hozza: Thurston Moore a J.Mascis-hoz írt himnusszal beindítja az előttünk álló több mint egy órát. Lee Ranaldo Eric én Joni történetét meséli el az album talán legfeszesebb számaiban. Kim Gordon pedig a kedvenc női tagom az egész rockzenetörténetben - haragja és hövös szarkazmusa lehengerlő - igazi Végzet Asszonya! A hosszú dalok néha káoszos noise rock-ban végződnek (pl.:Total Trash, The Sprawl), amiben még érezhetők a zenekar avantgárd hagyományai. Éppen ezért lebilincselő, hogy talán a leghitelesebb alternatív rock banda nemcsak a 80-as évek, de minden idők egyik legjobb LP-jével állt elő.
Kulcsdal: Candle
1. The Replacements - Let It Be (1984)
A Let It Be nem mondható egy letisztult, összeszedett albumnak. Pont az ellentettje: az I Will Dare jangle pop-ja, a Favourite Thing és a We're Coming Out punkja, az Androgynous bárzongorás szerelmes balladája mind-mind egy-egy kiforratlan, törékeny stílus gyakorlat. Paul Westerberg előadásmódjára mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem elég átélt és érzelmes. Pont ez teszi őt hitelessé és a 80-as évek egyik legjobb dalszerzőjévé. Még egy Kiss feldolgozást is az albumra vittek - teszem hozzá mérföldekkel jobban és hitelesebben, mint az az eredeti előadó. Az Unsatisfied Paul Westerberg elkeseredett kiáltása a világ felé - ez az alternatív rock Satisfaction-je. A Sixteen Blue-ban egy tinédzser lány bőrébe bújik, hogy onnan szemlélje a világot - a végén Bob Stinson élete szólójával vezet rá a záródalra. Az egy szál elektromos gitárral előadott Answering Machine pedig talán az egyetlen igazi punk ballada - ha létezik ilyen egyáltalán. Let It Be az addig megtörtént és még meg nem történt rockzene olvasztótégelye.
Kulcsdal: Unsatisfied
Futottak még (nem sorrendben)
Spacemen 3 - The Perfect Prescription (1987) / Playing With Fire (1989)
R.E.M - Document (1987) / Life's Rich Pageant (1986) / Fables of the Reconstruction (1985)
Tom Waits - Rain Dogs (1984)
Sonic Youth - Sister (1987)
Pixies - Surfer Rosa (1987)
Hüsker Dü - New Day Rising (1985)/Flip Your Wig (1985)/ Warehouse: Songs and Stories (1987)
Black Flag - Damaged (1981)
The Police - Zenyatta Mondatta (1980)
Public Image Ltd. - Second Edition (1981)
The Cure - The Head on the Door (1985) / Kiss Me, Kiss Me (1987) / Boys Don't Cry (1980)
U2 - Boy (1980)/ The Unforgettable Fire (1985)
Pete Townshend - Empty Glass (1980)
The Jesus and Mary Chain – Psychocandy (1985)
The Smiths - Meat is Murder (1985) / Strangeways Here We Come (1987)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2017.12.03. 19:20:58
Akkor még volt Queen, Police, U2, Genesis, Kiss ami most hirtelen eszembe jut...