A Ferencváros 120. születésnapján megjelent Samantha Fish új kislemeze, a Watch It Die/Love Letters. Magyar idő szerint 19 órai rövidke Facebook közvetítésében egyúttal azt is tudatta a kansas-i születésű Művésznő igényes, tanult és jó ízléssel megáldott közönségével, hogy jeles nemzeti ünnepünk után tíz nappal, augusztus 30-án érkezik majd új nagylemeze. A Kill or Be Kind címet viselő korongot tehát egész nyugodtan hallgathatjuk majd egy tűzijátéknézés-kiheverő házibuliban (remélhetőleg ekkorra még nem vérzik el összes csapatunk a rangos nemzetközi kupák selejtezőiben).
Egy rajongói kérdésre azt is elárulta korunk legnagyobb gitárosa, hogy a Kill or Be Kind blues alapú lemez lesz, ugyanakkor számos más műfajjal (pl. soul, rock, rockabilly, americana, pop, r’n’b) való fúzióra törekszik. Erről a blues-alapú színes zenei világról tanúskodik frissen közzétett két szerzeménye is. Nívós kislemezen nem szerepel B-oldalas dal, márpedig Fish-é elég nívós album, sőt érzésem szerint a Love Letters izgalmasabb dallamvezetésével erősebb is társánál.
A Watch It Die egy klasszikus blues-rock témán alapul, színes hangszerelése (még elektronikus hatások is megfigyelhetők), pszichedelikus-soulos kiállása, illetve a Fish korábbi munkáiban nemigen jelentkező popos vokálja azonban nagyon különös ízt kölcsönöz neki.
Az A-oldal lendületes, ugyanakkor sötét tónusú és frusztrált világba kalauzolja hallgatóját, míg a B-oldal sokkal könnyedebb, világosabb, viszont rendkívül bizonytalan hangulatot áraszt.
Noha elhamarkodott döntés lenne máris az egész augusztusi lemez koncepciójáról nyilatkozni, új nótái alapján úgy tűnik, hogy Samantha Fish felért a csúcsra. Első három lemezén egyre fényesebbre csiszolta a génjeiben hordozott blues-t, majd 2017-ben műfaji kísérletezésbe kezdett (ennek lett eredménye a country-s American Dream és a soulos Chills and Fever). Mára úgy tűnik, hogy végre révbe ért. Zenei gyökereiből fel tudta építeni, össze tudta rakni a legtisztább, legsajátosabb Samantha Fish univerzumot. Ami nagyon fontos:
- dalszerzőként hatalmasat lépett előre
- és nagyon úgy tűnik, hogy létrehozta saját összetéveszthetetlennek tűnő stílusát.
A kétezres évek neo-soul hulláma óriási hatást gyakorolt a könnyűzenére. Másodvirágzásából születő legendái (pl. Amy Winehouse, Duffy) alapjaiban határozták meg a mainstream királynőjévé váló, megújuló r’n’b-t (ld. Lily Allen, Joss Stone, Alicia Keys), illetve a 2010-es évekre alaposan felfrissítették a kifáradni látszó rock és blues színtért (pl. The Black Keys, Beth Hart, Tedeschi Trucks Band, Hozier, Alabama Shakes, Samantha Fish). Önmagában a soul-rock és a soul-blues is izgalmas, kevéssé bejáratott fúziónak számít, a Black Keys-nek azonban sikerült kitörni a megújuló, ám rétegzenévé zsugorodó soul-blues-rock szubkultúrából. Ötletes műfaji keresztezéseiken túl párját ritkítóan briliáns dalszerzési technikájuknak köszönhetően a fősodorba lépett Dan és Patrick. Talán elhamarkodott kijelentés, mégis úgy tűnik, hogy Samantha Fish lehet a második, aki kedvenc veretes műfajaink újragondolásán túllépve dalszerzésben is mérföldeket lép előre, hogy aztán betörjön a nem mainstream műfajokban tevékenykedő, mégis széles közönségnek játszó előadók közé.
Csatlakozz a Magyar Samantha Fish Fanatikusok Klubjához.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.