Éppen tíz éve jelent meg az első Vampire Weekend lemez, ami az évtized egyik legkiválóbb indie albumának bizonyult. Ennek kapcsán visszaemlékezünk az egyik első együttesre, ami az internet segítségével lett igazán sikeres és amely a világzene népszerűsítésében is nagy szerepet játszott.

Hogy szalad az idő... Már tíz éve, hogy a new yorki egyetemistákból álló banda kiadta debütáló albumát, ami a 2007-2008 tájékán robbanó indie pop hullám egyik legegyedibb darabja. Ezra Koenig-ék az egyetemistákról szóló, értelmiségieknek fiataloknak íródott dalaikkal újraélesztették a collage rock színteret. Ezt nem is leplezték olyan dalokkal, mint pl.: a Campus vagy az Oxford Comma, amit egy egyetemi Facebook csoport inspirált. Az együttes már 2006 óta működött - a tagok a Columbia egyetemen találkoztak.

Az internet segítségével futottak be - a kevéssel előttük berobbanó Arctic Monkeys-hoz hasonlóan ők is az egyik előfutárai az internet által elért zenei hírnévnek, ami később telt házas arénákat és kritikai elismerést eredményezett. A Cape Cod Kwassa Kwassa 2007-ben szerepelt a Rolling Stone magazin év végi 100 legjobb dalának listáján. A debütáló albumuk előtt a zenekart már a legtöbb zenei magazin felfedezte, a kritikusok az egekbe magasztalták őket.

2008 januárjában aztán végre megjelent a self-titled lemezük, amit meglepő módon teljesen „indie módon”, egyedül rögzítettek, az együttes multi-instrumentalista producerének, Rostam Batmanglij-nek a házában. A lemez hangzását meghatározza a zenekar által felállított manifesztum, ami „tiltotta” a torzított gitárokat, a poszt-punk hangzást és az akkor nagyon menő trip hopot. Ezzel szemben egyedi hangzásuk újítása a világzenei (főleg afrikai) elemek beemelése a zenei repertoárba.

Az afrikai népzenei elemeket, a vidám attitűdöt és az álmodozós dalszövegeket ötvözték a fülbemászó pop melódiákkal. Ezzel - és nerdes megjelenésükkel - teljesen egyedivé váltak Ezráék az indie piacon. Viszont a kritikusok nem tudták nem észrevenni a hasonlóságokat Paul Simon 1986-os nagy visszatérő albumával, a Gracelanddel - szinte minden interjúban megkapták ezt a kritikát. Simon is az afrikai népzenéhez nyúlt, mikor dél afrikai utazása során helyi zenészekkel dolgozott, majd később az ő segítségükkel vette fel a lemezét, ami újra beindította a karrierjét. Simon szerint - aki hamarosan végleg elbúcsúzik a nagyközönségtől - a Vampire Weekeend-re természetesen hathatott a Graceland, de Simon is az afrikai népzene hatására készítette el lemezét - ami közös forrás. Ezen felül a Vampire Weekeend a jangle pop, a punk és még a klasszikus zene elemeivel is fűszerezte munkáját.

Ha már tisztelgés a jangle pop és punk előtt, talán a legsikeresebb track a lemezről az A-Punk, ami azóta is az indie bulik elmaradhatatlan kedvence. Alapvetően a kislemezek adják a lemez gerincét, de ott van még például a Cod félszigetről menekülő a Walcott története, ami általában a koncertek záródarabja. Ha már Cape Cod, akkor érdemes megjegyezni, hogy a Kwassa Kwassa a dal címében egy tradicionális afrikai ritmusképlet neve. A szinte már klasszikus zenei, illetve a barokkpopos hangszerelés sem ritka a lemezen - ilyen például az M79.

Így tíz év távlatából elmondhatjuk, hogy a Vampire Weekend emelte be világzenét az indie pop zenébe. Azóta talán írtak már jobb számokat (pl.: a Cousins a második lemezről) és a 2013-as albumukért a Grammy-t is megkapták, viszont a Vampire Weekend album mindent magába foglal, amit ez az eklektikus zenekar meg tud mutatni. Rostam Batmanglij már sajnos nem tagja a csapatnak, viszont idén - hosszú kihagyás után - új albummal jelentkeznek. Alig várjuk!

Vampire Weekend - Vampire Weekend (2008)