12:11 Nem tudok írni, főleg zenét írni. A valódi írás érzelmeket igényelne, azt pedig én most nem vállalom. Nem találom, amit hallgathatnék, egyik se jó, mert boldog és könnyed nem vagyok, a többi meg sebeket tépne fel. Öt éve elmondtam M. K.-nak, hogy az életre nem készített fel senki. Most visszajutottam ugyanabba a labirintusba. Mit kell tenni például most? Se válasz, se megoldás. Egy gyógyír azért van: a feltámadás. Benne bízom.
13:11 Mi segít? A legrosszabb gondolkodni és érezni. A nosztalgia hamis, az emlékezés megcsal, a hiányérzet öncélú, a másik utáni vágyakozás önzőség, a panaszkodás utálatos. A jobb vállamon azt mondja, hogy mások mennyivel többet is elvesztettek már, a bal vállamon kikéri magának, hogy a lelki fájdalom mérhetetlen. Egyébként mindig van remény.
18:39 Ez borzalmas. Hogy lehet lezárni valamit, ami nincs lezárva, hanem félbe lett vágva? Kurvára elegem van abból, hogy írock és abból is, amiért írock. Majdnem leírtam olyat, amit bánnék. A remény a legfontosabb, az egyetlen, ami segít.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.