Összegyűjtöttem nektek a legjobb gitárhangzásokat, külön a riffek és a szólók tekintetében. Fogadjátok és hallgassátok nagy-nagy szeretettel.
Riffek:
1. Pink Floyd: Breathe (David Gilmour)
Soha nem lesz gitárzene, ami a Breathe riffjénél érzelmileg jobban megérint, a maga kimértségével, amit hangsúlyoz a delayezett akkordbontogatás és a slide.
2. Led Zeppelin: Ten Years Gone (Jimmy Page)
Fényes, csengő tisztaságban kezdődik, aztán enyhe kórusos torzításba fut bele. És 3:24!!!
Ugye halljátok?
3. The Yardbirds: Heart Full of Soul (Jeff Beck, Jimmy Page)
Ez a keleties ízű, zengő torzítású dallam az, amit akárhányszor meg tudok hallgatni, és sosem unom meg.
4. Shocking Blue: Deamon Lover (Robbie van Leeuwen)
Ez a fajta tisztás elektromos gitárhangzás, amit szeretek, és aminek egyébként jól áll a visszhang. Egy kiváló gitárostól és dalszerzőtől.
5. Anna Calvi: Chain
Ez az enyhén torzított, rendkívül dús és pregnánsan delay-ezett gitárhangzás a legkiválóbb az elmúlt évtizedből (2:37-től).
6. Led Zeppelin: Black Dog (Jimmy Page)
Nehéz eldönteni, hogy a Whole Lotte Love vagy a Black Dog hangzása-e a jobb. Utóbbi azért érdekes, mert pont nem úgy használja a fuzz pedált, ahogy a többség szokta, hanem szerintem sokkal helyesebb módon :-) : a volume-ot tolja fel elsősorban.
7. Genesis: Musical Box (Steve Hackett, Anthony Phillips)
Azokat a finom és dús 12 húros hangzásokat szeretem az elején és főként 3:37-től, amiket Steve Hackett játszott fel Anthony Philips ötletei alapján (elvileg Banks és Rutherford is gitárt ragadt a stúdióban, de élőben is úgy adták elő a dalt).
8. The Rolling Stones: Gimme Shelter (Keith Richards)
Itt is a tisztaság és a visszhang összjátéka vált ki eufórikus érzést. Amúgy azt tudtátok, hogy az ének leginkább neki köszönhető?
9. ZZ TOP: Gotsta Get Paid (Billy Gibbons)
Na, ez az erőteljes, csillogó szand, ahogy a blues-nak szólnia kell.
10. PJ Harvey: Stories From The City, Stories From The Sea
PJ Harvey olyan erőteljes riffekkel lépett fel 2000-es Stories From The City, Stories From The Sea c. albumán, amilyen színvonalas riffözönt a Zeppelin második albuma óta nem hallottam. A tiszta és a torzítás közti átmenet játéka teszi izgalmassá a dolgot.
10+1. Blur: Charmless Man (Graham Coxon)
Rendkívül izgató, ahogy Graham Coxon játszik.
Szólók:
1. David Gilmour
Minden idők legegyedibb soundja, amihez Gilmour különleges hangképzése nagyban hozzájárul. Az erős, de tiszta fuzz adja a csoda másik felét. Egyébként minden idők legjobb gitárszólójának tartom – majd a legjobb szólós cikkben megindoklom, hogy miért.
2. Led Zeppelin: II (Jimmy Page)
Tisztázzunk valamit, pont ez a fuzzos hangzás, ahogy a kemény gitárszólóknak meg kell szólalniuk. Ez a legvagányabb rock hangzás, amit valaha hallottam.
3. Eric Clapton woman tone
Amivel Eric Clapton megreformálta, árnyalta tette az akkor még gyerekcipőben járó gitárhangzásokat. A Creamben különösen jól szólt a hangsúlyos basszus és az okos dob mellett. A gitár tone-ját lehúzta, a hangerő potit pedig feltekerte, amivel ezt a rendkívül izgalmas torzítást kapta.
4. Santana
Latin David Gilmour Eric Clapton woman tone-ján játszik. Most a Europe helyett valami mást.
5. BB King
Az az érdekes, hogy BB King egyfolytában a finom, lágy és a dinamikus tónus (ill. a dúr és moll dallamok) között mozog. Titkai: pedálok helyett kitolt hangerő az erősítőn, ill. minden idők legszebb vibratoja.
6. Ritchie Blackmore
Annyira alapvető és klasszikus, hogy nem lehet rokker, akinek az ABC-jében nincs benne a Deep Purple és Ritchie Blackmore. Blackmore, Clapton, Page: így kell kemény zenét játszani.
7. Prince
Az (okta)fuzz maga a csoda, és ha valaki nem csupán erőből, hanem dallamvezetésre is tudja használni, az a király. Riff és gitárszóló.
Ez is csodálatos:
8. Ennio Morricone western gitárja
Elbűvölnek Morricone western gitártémái. Úgy szólnak, mint valami fényes diadalív Arizona közepén.
9. Tedeschi Trucks Band: Midnight in Harlem (Derek Trucks)
Gyönyörűség a közelmúltból. Rendkívül melodikus, amit a slide gyűrű elősegít.
10. Pink Floyd: Dogs 2. szóló (David Gilmour)
Kevesen szokták kiemelni, pedig számomra az egyik legintenzívebb Gilmour szóló (az Animals-en amúgy is elég jók vannak). 2:44-nél csodahangzás (bár az első szóló is fantasztikus).
10+1. Neal Schon journey-s hangzása
Noha nem vagyok nagy Journey rajongó (néhány dalukat azért szeretem), a Santana mellől induló Neal Schon fantasztikusan ízes szandja és melodikus szólói mindig is nagyon tetszettek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.