A VOLT meglehetősen tágan és szabadon értelmezi a kultúra szócskát; az esemény inkább életmódot jelöl, amelytől a popzenén át a megfelelő motorbickli (régebben: motorkerékpár) és könyv kiválasztása is beletartozik
Egyszer VOLT, hol nem VOLT, VOLT egyszer egy VOLT nevű kulturális magazin, ami tudja a fene, miért, de magasan kiemelkedett, az egészen a mai napig létező vagy már nem működő zenei szaksajtóból. Mindennel foglalkozott, ami kultúra: rock, jazz, klasszikus, képzőművészet, fotóművészet, politika, irodalom, és ami a legfontosabb, labdarúgással is.
A lap két vezető embere Ligeti Nagy Tamás és Hegyi Hill Zoltán (ex-Sexepil) volt. Ugyan az újság nem sokáig működött, mert már akkor is a Bravo magazin meg ehhez hasonló „szakmai” lapok hódítottak a kultúrát nem ismerő, de igen nagymértékben fogyasztó fiatalok körében. Ezekben az időkben még tényleg fogyasztottak a tinik, rendesen elköltve az anyucitól összeguberált 320 Ft-ot.
Ebben a cikksorozatban a VOLT magazin néhány számával ismerkedünk meg. Azért csak néhány, mert a többi nincs meg; megszerezni egyelőre lehetetlen vállakozásnak tűnik, de akinek van, szóljon, rögtön megveszem.
Az első számban rögtön egy igen jó összeállítás található a 60-as évek legjobb lemezeiről. Naná, hogy a VOLT szerint, teljesen szubjektív a lista.
Elvis 1958-ban bevonult katonának, ezzel szinte az összes akadály elhárult a rockzene fejlődése elől.
„száz oldalon jelenik meg, tehát a szó szoros értelmében is súlya van, szándékai szerint egyszerre háziállat és szobadísz”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
