Nem történt semmi különös, csak néztem ki az ablakon. Néha írtam pár sort – nagyon nehezen született meg az a kritika. Este konczert van, talán akad valaki. Már rég túl vagyok a nagy hullámokon, délutánra megnyugodtam (persze nem tévesztettem szem elől sem a nőket, sem a rock and rollt). Jó lenne nem elpazarolni ezt a napot. A fele már bőven eltelt, legalább a többit töltsem hasznosan.
Érdemes várni valamit az életben? Állítólag tenni kell a dolgokért, „a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét”. Én várock, nagyon régóta várock. V mesélte, hogy egész életében olyan barátnőről álmodozott, mint akit a Ghost Worldben látott. Hányan vagyunk így, hányan várjuk a nagy dolgokat. Állunk az ablakban és nézzük a túloldalon sétáló Nagyokat. Merjem feltenni a kérdést, vajon mi is nagyok leszünk egyszer?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.