Martin Scorsese: Az utolsó valcer (1978)

2018. december 14. 13:30 - SZJ75

Egy legendás koncertterem + egy életművéért Oscar-díjat kapott rendező (emellett még egy Oscar, hét Oscar-jelölés, egy-egy cannes-i és berlini nagydíj stb.) + egy „all star” operatőrcsapat, amelyikből mindenki bárhol bármikor lehet bármelyik kultuszfilm vezető operatőre (többségük volt is – „Szelíd motorosok”, „Dühöngő bika”, „A keresztapa”, „Harmadik típusú találkozások” stb.) + tucatnyi zenészlegenda = azzal, amit sokan a hippikorszak filmes lezárásának tekintenek.

S közel sem megalapozatlanul.

the-band-the-last-waltz-dvd-d_nq_np_829208-mlb26148657711_102017-f.jpg

  1. november 25. (Hálaadás Napja) – San Francisco, Winterland Ballroom: Ekkor és itt tartotta tizenöt év együttzenélés utáni búcsúkoncertjét a The Band. „A Banda”, amelyik Woodstockban is fergetegeset hasított, s amelyik nem csupán saját jogán adott ki korszakos jelentőségű albumokat (Music from Big Pink, Stage Fright), de közreműködött a hippikorszak számos zenészóriásának munkáiban is. Bob Dylan például velük készítette a legendás „Basement Tapes” felvételeit.

S ez meglátszik a koncerten is. Amellett, hogy maga A Banda – ha ez lehetséges egyáltalán – szinte felülmúlja önmagát. Elképesztő az abszolút értelemben veendő „sztárvendégek” listája: a kanadai rock’n’roll-mágus, Ronnie Hawkins (a The Band az ő kísérőzenekaraként alakult Hawks néven); a blueslegenda Muddy Waters, akinek „Mannish Boy”-előadása egy kritikus szerint „olyan erőteljes, hogy átégeti a filmvásznat”; a „blue-eyed blues” olyan gigászai, mint a szájharmonikás Paul Butterfield, a zongorista-énekes Dr. John, az énekes Van Morrison és Eric Clapton; a folk-rock képviseletében Neil Young és Joni Mitchell; az ekkoriban már a Rolling Stones „külsőseként” gitározó Ronnie Wood; a minden nagy buliból kihagyhatatlan Ringo Starr; s természetesen maga Bob Dylan, aki saját dalai előadása mellett „levezényli” az „I Shall Be Released” záró kórusát is, melyben minden fellépő részt vesz.

Ha ehhez hozzávesszük,

  • hogy egy-egy szöveg felolvasására megjelenik a beat-irodalom két óriása, Lawrence Ferlinghetti és Michael McLure,
  • hogy a számok közé illesztve a rendező Martin Scorcese beszélget a The Band tagjaival,
  • hogy a kétéves utómunkának köszönhetően a legapróbb képkocka is pontosan a helyére került,

hát teljesen szónoki a kérdés: kell-e, egyáltalán lehetséges-e méltóbb, grandiózusabb, minőségibb és magasztosabb záróakkord az underground ellenkultúrához?

Rendező: Martin Scorcese. Operatőrök: Bobby Byrne, Michael Chapman (két Oscar-jelölés), Kovács László (életmű-Oscar), David Myers, Hiro Nahita, Michael W. Watkins és Zsigmond Vilmos (egy Oscar, három Oscar-jelölés).

 

A filmajánló szerzője blogunk szellemi támasza, Diogenidész.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylemez.blog.hu/api/trackback/id/tr6314482716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.