A virtuóz klasszikus rock, az idealista hippi-mozgalom és a felforgató, intenzív, alternatív jellegű modernizmus (ide értve az életmód-forradalomtól a művészeti forradalomig mindent), amikor kifutotta magát, szükségszerűen megszülte antitézisét. Hogy a zenénél maradjunk, két választ szült: a posztklasszikust és a punkot. Utóbbi az idealizmus tagadásaként lépett fel, először az épp történelmi-szociális mélyponton lévő Nagy-Britanniában. Volt azonban egy teljesen más irány is. A posztklasszikus nem a mélység felé fordult, hanem megunva a világmegváltó ötleteket, egy sokkal könnyedebb stílust hozott létre. Visszafordult a kommerszhez. A hetvenes években ez a gondolkodás eredményezte mindenek előtt a diszkót, majd a nyolcvanas években az újhullámot. A belső forradalmat hirdető, hidegháborús évtizedekre az optimizmus és a klasszikus értékekhez való visszatérés válasza érkezett (ennek lett a szimbóluma a nyolcvanas években Thatcher asszony, Ronald Reagan, Helmut Kohl és a yuppie-világ). De mi is volt tulajdonképpen a diszkó-korszak? Erre keressük a választ.
Hosszú haj, szakadt öltözet, farmer, puritanizus és politikai szimbólumok helyett színes, nyálas, csillogó és optimizmust árasztó külsőségek lepték el a zeneipart a hetvenes évek második felére. Könnyed, szerelmes, sokszor bugyuta szövegek a korábbi konfrontatív, társadalmias és polgárpukkasztó sorok helyett. A diszkó-korszak felemás megítélése abból származik, hogy a klasszikus rock őszinte stílusa és virtuóz zenei tudást követelő műfaja előzte meg, majd a sokszínű, a társművészetekkel nagyon egységes és igényes szellemi és formai identitást kiépítő újhullám követte. A rockhoz és az újhullámhoz képest kétség kívül rettenetesen zavaró a diszkógömb, a rikító rózsaszín-arany külsőségek, a tutyimutyi táncmozdulatok, ill. a tét nélküli, felszínes dallamok és szövegek. (A roller diszkó mindennek a legalja, vagy épp a legszórakoztatóbb vonulata a hetvenes éveknek.) De ne legyünk igazságtalanok! A diszkó több ennél. A diszkó szülte, hogy mást ne mondjak, az ABBA-t is.
roller diszkó (a háttérben Earth Wind and Fire szól)
Vagy az ABBA szülte a diszkót? Benne volt a levegőben, hogy megjelenik egy ilyesmi irányzat, de a svéd szupergroupnak nagy szerepe volt abban, hogy a diszkó olyan lett, amilyen. Az ABBA nélkül az egész műfaj elég hitvány volna. A korszak kezdete az 1974-es eurovíziós győzelemhez kötődik. Egy zene nagyságát mutatja már önmagában az is, ha az Eurovíziót követően nem feledik el rögtön. Az ABBA slágerei pedig azóta is magukért beszélnek. Nagyon érdekes, hogy a legtöbb korabeli formációval szemben nem igazán a funk, a sramli vagy a neo-swing irányába indultak. Inkább komolyzenei gyökereiket kezdték az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek könnyűzenei hatásaival, így pl. a soullal, a rock and rollal és a rockzenével keverni. Björn és Benny briliáns zeneszerző, Frida és Agnetha fantasztikus énekes párost alkottak. Előbbi egyébként folyton azzal zrikálta barátnőjét, hogy egyre magasabban énekelt, így szinte elérhetetlen magasságokba „
A diszkó-korszak kiemelkedő előadói mind fel tudtak mutatni valami egyedit. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem játszottak ízléstelen zenét vagy hogy a megjelenésük ne lenne szuper maníros. Kevés visszataszítóbb divathullámot látott a világ (talán csak Madonnát?), mint a diszkó. De mégis, mindegyikükben van mit tisztelni. A Bee Gees kristálytiszta vokáljai, az Eruption elvont hangzásvilága, Donna Summer vagy Gloria Gaynor soulos erős-érces hangja, a Boney M. egységes megszólalása (meg az őrültködő pasi), az Earth Wind and Fire, a The Jacksons, a Kool and the Gang és a KC and the Sunshine Band funky-s, diszkós zenei ötletei. Ahogy Szörényi Levente mondta egyszer, itt legalább még vannak dallamok, dalok, van mögötte zenei tudás, ami a 2000 utáni mainstream zenék esetében sokszor nem mondható el.
A műfaj sikerét tükrözi több korabeli musical, például a Grease, a Szombat esti láz és a Stayin' Alive, a Xanadu és a Roller Boogie. (Mondjuk az ember, jó szívvel, inkább a Mindhalálig zenét és a Hairt ajánlja a korszakból.)
Érdekes kevercs az ún. diszkó-rock, amikor ez a két egymástól elég távol álló műfaj találkozik. Mégis számos erős alkotás született ebből a frigyből. Cher legjobb dalai és a fentebb példaként hozott ABBA szerzemények is ide tartoznak. Néhány nagy hatású diszkó-rock dal:
Még a legnagyobb klasszikus rock bandák is belecsúsztak a hibrid zsánerbe.
Más klasszikus rockból érkező előadók nem ötvözték a két műfajt, hanem éles, hirtelen kanyart véve átcsúsztak egyikből a másikba. A már korábban említett Cher és Tina Turner mellett így váltott Kovács Kati, Zalatnay Cini és az Earth and Fire is. Megint másokat viszont csak egy-egy dal erejéig ihletett meg a diszkó-láz.
A Queen tizedik, filmzenei albuma is érdekes kísérlet, valahol a progresszív rock, a diszkó és az újhullám hármasa között mozog. Elton John több lemezén is kalandozik a diszkó felé.
A diszkó előadók nagy érdeme egy új, szellős hangzásvilág kiépítése és a rockzenében használt hangszerek (pl. basszus, fuvola) teljesen más felfogású használatának elterjesztése. A diszkó nemcsak a nyolcvanas évek zenéjére, főleg az amerikai újhullámra, a smooth jazz-re és a jazz funkra gyakorolt döntő hatást. Még a jazz rockot is elérte: a Weather Report Birdlandje, a Toto Hold The Line-ja vagy a Styx Too Much Time On My Hands-e sosem született volna meg nélküle. Persze sok ötletet és technikát merített a diszkó is más műfajokból. Szerintem kifejezetten vicces, hogy a zsáner legnagyobbjai mennyire nem tudták elengedni a gitárszólókat, amit aztán pár évvel később a nyolcvanas évek bandái olyan könnyen dobtak el maguktól.
Számtalan szenny is született ugyanakkor a hetvenes évek második felében. A legocsmányabb mindig a playback-előadás, meg az egydalos szuperprodukciók. Például a Baccara és a Dschinghis Khan (mindkettő producerek által összetákolt alkalmi csapat). Jellemző, hogy utóbbinak két tagja is magyar.
Az évszázad legundorítóbb dobásai viszont minden bizonnyal a következők.
A szégyenlistán szerepel természetesen a pártállami csecsen csüngő Neoton és Szűcs Judit is. Az ő megítélésük morális szempontból kérdéses, bár előbbi zenei érdemeit nyilván nem lehet kétségbe vonni. A Beatrice feloszlott az állami kéz miatt, Cserháti Zsuzsa és Nagy Kati belebetegedett abba, hogy nem pusztán a tehetség számít.
Az ABBA-val kezdődött és velük is végződik a diszkó-korszak. A svéd zenekar utolsó, 1981-es lemezén megmutatta, hogy milyen az újhullámos diszkó. Hallatlanul érdekes LP-t raktak össze és olyan zenei utakat nyitottak meg, amit azóta sem követ senki. Persze ez is csak annak a bandának sikerülhetett, amelyik egyedüli diszkó előadóként tudott áttérni a hetvenes évekből az újhullámra. Mivel Magyarországon sajnos nem túl ismert albumról beszélünk, szerepeljen itt az egész The Visitors, a nyolcvanas évek egyik legjobb nagylemeze. Érdemes a szövegekre is figyelni.
Zárásként pedig két újhullámos ABBA nóta az utolsó kislemezeikről.
