DURAN DURAN - RIO (1982)

2018. május 16. 23:22 - SZJ75

Egy új zenei világ

   1982. május 10. a világtörténelem szempontjából lehet, hogy nem fontos nap, de a popkultúra felől nézve biztosan. Ezen a napon jelent meg a Duran Duran Rio című nagylemeze, amely megkerülhetetlen a rock 1950-es évek elejétől íródó történetében.r-494629-1255369361_jpeg.jpg

duran_duran_2.jpg

 

Egy kis történelem

    Az 1973 óta tartó gazdasági válságából az Egyesült Királyság 1982-re, a falklandi háborús események következményeként lassan, de biztosan kezdett kilábalni. Az 1976-os punk-robbanás a történelmi, gazdasági mélypont következménye volt, ami viszont 1979-re elvesztette erejét, hangja megcsorbult. A fiatalok viszont mégiscsak szerettek volna valamiféle jövőt, és nem egész életükben punk hangversenyekre járva három akkordos zenéket hallgatni. A PUNK IS DEAD mottó teljesen igaz, legalábbis 1979-ben. Egyszer mindenkiből „dandy” lesz, vagy ha nem, akkor Iggy Pop.

        A terep tehát készen állt egy új zenei világnak, amelynek jelei már 1978-ban mutatkoztak, ez volt az:

ÚJ HULLÁM

      1980: Angliában a változás éve, nemcsak politikai szempontból, hanem a zene is új irányokba indult. Az új hullám betört a kulturális életbe (Üvegtörők, angol film, 1980) és a hatalom átvételére készült, ami 1983-ra meg is történt. Az igazi változás a zenében zajlott le. Ennek az új hangnak, amit a szaksajtó csak Új Hullámnak nevezett el, az egyik zászlóshajója a Duran Duran volt.

      1980-ra alakult ki a híres öt tagú felállás: Andy Taylor gitár, John Taylor basszusgitár, Nick Rhodes szintetizátorok, Roger Taylor dobok, Simon Le Bon ének. Az első nagylemezük (Duran Duran, 1981) már megmutatta, hogy valami egészen új dolog van készülőben, amely remekül beérett az 1982-es, második, Rio albumra.

2f5521222587ff965d59e90338259e92.jpg                                                                           1980. Rum Runner Klub

Miben rejlik ez az újdonság, frissesség?

    Először is hangszerelésben a '80-as évekre a szintetizátorok gyors fejlődésnek indultak, melyet az új hullámos zenekarok rendkívül jól használtak ki, köztük Nick Rhodes is, aki megadta az alaphangját a Duran zenéjének, ugyanakkor mégsem váltak szinti-pop együttessé. A felállás: gitár, basszugitár, dob, mellé egy billentyűs. Tulajdonképpen teljesen hagyományos banda, azzal a különbséggel, hogy a Durannél sosem lóg ki semmi, nincsenek szólók, „csak” jól szól együtt az egész banda. Ezt a „közösségi szellemet” a későbbiek során is igyekeztek megtartani. A dalszerzés is együttes munka eredménye, nincs kiemelve senki, minden dalt öten jegyeznek.

  Az amerikai piacra az albumot újrakeverték, előtérbe helyezve a gitárt, így valamelyest rockosabb hangzást kapott, hiszen az amerikaiaknak így jobban bejött. Ebben az időszakban 1980-82 egyébként is igen unalmas volt az amerikai rockzene, vérfrissítésre volt szüksége, hasonlóan, mint 20 évvel korábban, 1964-ben. Így az album 1982 novemberében megjelent az Egyesült Államokban is.

nick-rhodes-emi-records.jpg                                      Nick Rhodes 1982-ben, Roland-Jupiter- 8 szintetizátort használt

   A muzsikájukban rengeteg zenei hatást ügyesen „tüntetnek el”, ezért nem váltak sosem eklektikus bandává, pedig nagyon is széles spektrumot jelenítenek meg dalaikban: funk, jazz, diszkó, Bowie, Roxy Music, Led Zeppelin, post-punk, sőt a '80-as évek elején még a kortárs Japan zenéje is visszaköszön.

    Simon Le Bon fura nyávogó hangja pedig egy korszak énekstílusát határozta meg. A lemezen nincs üresjárat, a kilenc dal mindegyike sajátos karakterrel bír.

 

1c9b6f9a49071fda69a9f578cfe5caa5.jpg

                                                   Simon Le Bon 1982-ben, „nyávogás” magas fokon

   A Rio szövegeiben a legszembetűnőbb a punk, a '60-'70-es évek zenéivel ellentétben a világmegváltó vagy lázadó attitűd teljes hiánya jellemzi. Az egész lemezen végigvonul valamifajta hedonista, „nagypályás”, romantikus, arisztokratikus életérzés, ami egyáltalán nem foglalkozik a jelennel. A Földbolygó fiatal nagymenő angoloknak lett kitalálva és ők jól is érzik magukat a '80-as évek elején. Elég volt a hetvenes évekből. A Duran ezt az új szellemiséget teljesíti be második lemezével, és teszi ezt úgy, hogy mindeközben teljesen egyéni stílusban, eredeti hangon szólalnak meg. 1982-ben nincs retró, nem sírja vissza senki az előző évtizeded, a jövőbe tekint a fiatalság, az örömök világa felé, a Rio album ezen vágyaikat teljesen kielégíti. A Duran divatba hozza a '80-as éveket a '80-as években.

Magyarországi fogadtatás

     Mint minden, a Rio is csak később „tudott” befutni nálunk, ti. a NSZK zenei gyarmata voltunk, ott pedig a The Reflex slágerrel kerültek az érdeklődés középpontjába 1984 júniusában. Magam is akkor találkoztam először a muzsikájukkal. Az Ifjúsági Magazin (IM) 1982 szeptemberében írt a Rio nagylemezről néhány sort és annak nagy slágeréről a Hungry Like the Wolfról, illetve a Petőfi Rádió 1982 novemberében leadta a teljes lemezt. Akkor még nem jelentek meg a külföldi kiadók nálunk, lehetett minden jogdíjas muzsikát az éterbe küldeni és természetesen felvenni is. Így nálunk főleg az összefoglaló jellegű Arena (1984) koncertlemezzel robbantak be a köztudatba. A Duran Duran az 1984-85-ös év fordulóján egyértelműen a legnépszerűbb nyugati zenekar volt.

A videoklip zenekar

duran-duran-rio.jpg

                                                   Rózsaszín világban, Rio videoklip 1982. november 

 

1982-re fontos tényező lett a videoklip, tulajdonképpen zenét eladni mozgókép nélkül 1982-83-ra már nem lehetett. Aki nem csinált videót, az perifériára került. Az MTV uralma ebben az időszakban kezdődött és 1984-re meghatározó lett a piacon - egészen 2003-ig. A Duran Duran a videóőrületre jól ráérezve, ehhez az albumhoz hat klipet készített. Ebből a Rio és a Hungry Like The Wolf hozták el a totális áttörést. Divatot teremtettek és nagyon népszerűek lettek az Egyesült Államokban.

duran-duran-rolling-stone-cover.jpg

                                                          Rolling Stone Magazin címlap, 1984. február

Adatok: 

  Az Egyesült Királyságban 1982-ben az éves összesítésben az ötödik legtöbbet eladott lemez volt a Rio, 1983-ban pedig a huszadik helyen végzett. A Smash Hits magazin az év lemezének választotta az albumot, míg az év kislemeze a Save a Prayer volt, a Hungry Like The Wolf pedig a hatodik helyen végzett.

 

ALBUM:

UK original LP: EMI 3411

  1. Rio – 5:33
  2. My Own Way – 4:51
  3. Lonely in Your Nightmare – 3:50
  4. Hungry Like the Wolf – 3:41
  5. Hold Back the Rain – 3:59
  6. New Religion – 5:31
  7. Last Chance on the Stairway – 4:21
  8. Save a Prayer – 5:33
  9. The Chauffeur – 5:10

 

  

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylemez.blog.hu/api/trackback/id/tr813906990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motoroskonyhaja 2018.05.17. 20:05:44

Wow, ez a poszt a nap fénypontja most nálam, köszönöm! Nagy Duran Duran fan voltam mindig (és vagyok a mai napig, pedig már ….. szóval mindegy, imádom a zenéjüket a mai napig). Az összes lemezük megvan bakeliten (igen-igen, még mindig).
Én a posztíró által datált (1984) Arena előtt is szerettem már a zenekart és ismertem a zenéjét. Érdekes, hogy -bár imádtam a Rio-t- az első és a harmadik lemezen is vannak -szerintem- jobb, és hangulatosabb nóták, persze ez teljesen szubjektív dolog :) Első lemez: Girls on film (a legjobb előadása az "As the lights go down" koncertfilmen van, megintcsak szerintem - YouTube-on elérhető!), Planet Earth, Careless memories, és igen a Tel Aviv, ami nem igazán sláger, de qrvára nagyon jó és hangulatos. A harmadik lemezen (Seven and the Ragged tiger) a Union of the Snake, a New Moon on monday, a Shadows on your side, és a Seventh stranger is kiemelkedő a Reflex mellett.

Most megyek, és megeszem a vacsorám, aztán azt hiszem nálam is kialszanak a fények, és a YouTube-on megnézem a koncertfilmet a tv-n :)

Jó poszt, örülök, visszarepített a fiatalkoromba, amikor még én is hosszú hajjal, arany karika fülbevalóval és melírozott séróval nyomultam, úgy 500 évvel ezelőtt :)
Valaki éhes? - ahogy kérdezték. Hát most az lettem, Köszönöm! :)

SZJ75 2018.05.17. 23:58:16

@motoroskonyhaja: nagyon jó, hogy még ilyen van, hogy 1984-előtt valaki szerette a Duran-Duran. Kiváncsi lennék melyik dal indított be vagy hol hallottál először róluk? Magyarország elég elzárt volt és lassan érkeztek meg a zenék. Hosszas keresés után találtam rá az IM lapban egy Duran-ról szoló írásra 1982 szeptemberében, a Rio-val kapcsolatban. Egyébként kezdetben; 1981-re gondolok, a Spandau Ballet első lemeze népszerűbb volt , mint a Duran első albuma itt Magyarországon. Arról legalább beszéltek és a rádió leadta 1982 januárjában, a Duran-ról semmit nem írtak.
A 1984-es turné, szerintem minden idők egyik legjobb koncert anyaga, a dalok jobban szólnak mint a nagylemezeken. Szerintem a első album és a Rio erősebb, mint a Seven and the Ragged Tiger, de az viszont jobban van keverve, nem szól olyan fémesen, hidegen. The reflex egyébként nem véletlen hagyták le az Arena-ról, mert koncerten nem szólt valami jól, kicsit erőtlen volt.
Jó koncert nézést! 80-as évek i love you, New Wave a legjobb! Yeeeeah!

motoroskonyhaja 2018.05.18. 20:17:33

Én a Planet Earth által fertőződtem meg, ha mondhatom így :) Jóval idősebb haverokkal lógtam kiskamasz koromban, és annak idején volt egy helyi menő videódiszkós (a Lala). A haverjaim vittek be a diszkójába. Ő rendszeresen járt a volt Nyugatnémetekhez, és onnan szerzett be (ki tudja hogyan) egy csomó videót. Nagyon menő videó diszkói voltak akkor (Szekszárdon). Ott láttam a Duran Duran Planet Earth számát, ami teljesen megfogott (mind a szám, mind a zenekar, mind a kinézet, a stílus). Ennek hatására kezdtem utána kutakodni a zenekarnak (nyaggattam, hogy szerezzen tőlük több videót, zenét, mert nagyon megfogott a zene hangulata, az életérzés). De pl. akkor láttam a Talk Talk Such a Shame, vagy a Bronski beat Smalltown boy számát is. Persze egyikből sem értettem egy kukkot sem, de olyan hatást tettek rám, olyan hangulattal bírtak már akkor is, hogy még ma is bizsergek ezektől a zenéktől....
Ennyi, nem több. A pesti Duran koncerten is ott voltam, ahol azért voltak gondok (beragadt zászlók, stb), a koncertjegyet azóta is őrzöm (kemény 400 Ft volt anno)
Jó volt tegnap megnézni a '84-es Arénát, 34 év után is fenomenális a látványvilág, és az előadás, kibeb*szott látványos és hangulatos az egész, és -szerintem- még mindig futurisztikusnak tűnik, pedig mikor volt már.... Emlékszem anno egy újságcikkre (talán IM-ben volt), 28 ezer üvöltő torok volt a címe. Ott elég sok kulisszatitok le volt írva a forgatásról.
New Wawe forever! Szerintem is!!!
Örülök, hogy vannak még hozzám hasonló elszánt '80-as évek rajongók! ;)