A kilencvenes évek legjobb előadói - szerintem

2018. május 05. 06:30 - Buri Don Marcello

A héten elkezdjük a kilencvenes évek feltárását, kanonizálását. Cikksorozatunkban tárgyaljuk a különböző műfajok (rock, pop, hip-hop stb.) történetét, toplistákat közlünk az utolsó igazán forró zenei évtizedről (noha jó muzsikák bőven akadnak ma is). Hogy a kielencvenes dekádot árnyaltan bemutassuk, sokféle megközelítést kell alkalmaznunk. Annyira színes műfaji spektrumon mozogtak a korszak előadói, hogy a szerkesztőségben is felmerült a kérdés, vajon nem túl merész vállalkozás-e egy tízes listára gyűjteni a különböző zsánerek képviselőit. Tekintsünk hát erre a listára pusztán a cikksorozat bevezető darabjaként, ami a további kutakodást, újrafelfedezést elindítja. Buri tíz kedvenc kilencvenes évekbeli zenei előadója következik.

page_1.jpg

  1. PJ Harvey - műfaj: alternatív rock, blues, art rock 



    Az immár harminc éve lemezről lemezre folyamatosan megújuló PJ Harvey eleinte a klasszikus rock hagyományait folytatta. Grunge-os stílusban elevenítette fel a blues alapú témákat. Alternatív megjelenése miatt gyakran punk(os) blues-nak titulálták zenéjét. Jellemző, hogy a melléfogott hangok - saját bevallása szerint - különleges kielégülést okoznak számára. Később popos és elektronikus irányokban is kísérletezett. Határsértő kedve sosem ingott meg, ahogy provokatív társadalmi fellépésével is folyton szúrkálta a nyárspolgárock ingerküszöbét (ld. a klipet). Összességében azonban mindvégig a rockzene talaján maradt, inkább újszerű frigyekre veszi rá a mára klasszikussá váló műfajt. Szövegeivel irodalmi forradalmat végez, és a 2010-es évekre végleg eljutott az art rockhoz.

  2. Al Di Meola - műfaj: fusion jazz, latin jazz, világzene



    Al Di Meola
    a hetvenes években a Return to Foreverrel a jazz történetének egyik legfontosabb fejezetét írta meg, életkorából adódóan azonban egyéni zenei pályája csak az évtized végén indult, legtermékenyebb korszaka a kilencvenes évek végéig kitolódott. Részt vett abban a - második - gitárforradalomban, amit a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején elsősorban Eddie Van Halen indított. Az új technikák instrumentális megszólaltatásáért nemcsak a korszak többi legendás előadója (pl. Joe Satriani, Steve Vai), de Meola is felelős. A már rockos-metálos közeg forradalmát a jazz latinos fusion univerzumába integrálta. Majd a kilencvenes évek elején a korabeli trendeket követve egyrészt a világzene felé fordult, visszatért az akusztikus gitárhoz (a híres super guitar trio is újra összeállt, különböző felállásokban: Coryell-Lagrene-Meola; Paco-McLaughlin-Meola), valamint az elektronikus zenei újításokat is előszeretettel használta (pl. The Infinite Desire album).

  3. Pearl Jam - műfaj: grunge, alternatív rock


    /hallgassátok meg youtube-on, itt nem enged PJ-t lejátszani/

    A nyolcvanas évek újhullámos inváziója már 1987 táján lecsengeni látszott, 1990 körül leginkább a sötét vonulata került újfent előtérbe. Közben a klasszikus rock bandák sorra újjáalakultak és új lemezeket  adtak ki. Ahogy minden generáció megunja az előző zenéjét és csavar egyet zenetörténeten, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején sem volt ez másképp. Az amerikai alternatív rock és posztpunk hagyományok készen álltak rá, hogy egyesülve a fősodorba kerüljenek. Az újra divatba jövő hosszú haj és farmer-pulcsi öltözet pedig erősítette ezt a folyamatot. A nyolcvanas évek műanyag rockját (pl. Bon Jovi, Bryan Adams) felváltotta a metál, valamint a rockzene másik lehetséges fejlődési iránya, a grunge. A korszak sötét tinifilmjei társra ismertek a műfajban, az MTV Unplugged pedig csak még nagyobb reklámot gyártott a fiatal együtteseknek. A Pearl Jam alighanem a zsáner legtisztább és legnagyobb hatású képviselője, bár jogos kritika, hogy munkásságuk java már az első három lemezre (Ten; VS; Vitalogy) felkerült és a későbbi kísérletezéseik kevésbé értek célba.


  4. Garbage - műfaj: posztgrunge, elektronikus rock, pop-punk, trip-hop

    A grunge folytatása, ill. a mainstream popzene és a rockos-punkos hagyományok összefésülése nyomán született Amerika új Blondie-ja és új Debbie Harry-je. A megállapítás nem bántó, vállalt párhuzamról beszélünk. Shirley Manson elképesztő színpadi jelenléte és sajátos(an lázadó, sötét, depresszív) világa jócskán hozzátett a kilencvenes évek forradalmához. Az elektronikus-rockos hatások náluk is meghatározóak, majd a kétezres évek pop-punkos fordulatában is részt vettek. A tipikusan amerikai, nagyvárosi zenétől csak ritkán  fordultak el, jóllehet mindenkinél inkább igaz rájuk, hogy az első albumuk színvonalát sosem tudták újra megközelíteni. Viszont írtak zenét a 007-esnek is.


  5. Soundgarden - műfaj: grunge, alternatív rock, alternatív metál

    A grunge forradalmának egyik vezető bandája, a seattle-i négyes (SoundgardenPearl Jam; Nirvana; Alice In Chains) tagja, a pszichedelikus irány és a kemény hangzás megtestesítője. Az áttörés nekik is 1991-ben jött el a Badmotorfinger lemezzel és a Rusty Cage-dzsel. Igaz, a banda már fél évtizede nagy lendülettel tevékenykedett, még a Nirvanát is megelőzve kezdtek zenélni (az első LP-jüket 1988-ban adták ki). A Rusty Cage videóklipjét az egyik első grunge-klipként tartják számon. A punk hatása zenéjükön kevésbé érezhető, inkább a klasszikus rock blues-alapú zenéje és a metál akkoriban divatos hulláma. Legsikeresebb és legkiforrottabb albumuk egyértelműen a Superunknown. A változó trendek közepette a kilencvenes évek végén közös pályájukat lezárták, csak a 2010-es években alakultak újjá, és egészen Chris Cornell tragikus haláláig koncerteztek is.


  6. Alannah Myles - műfaj: blues, jazz, blues-rock, pop-rock

    Hogy a kilencvenes évek elejének sötét tónusát a zene világában nem csak a dark wawe, a metál és a grunge tudta hűen kifejezeni, arra szolgál példaként PJ Harvey és a klasszikus blues-os, dzsesszes gyökerekhez visszatérő, ill. a nyolcvanas évek amerikai hard rockját felhasználó Alannah Myles. A ritka erős, rekedtes hang predesztinálta is a Janis Joplin-i, Linda Ronstadt-i, Pat Benatar-i út folytatását. Myles a korszak bőrcuccokban járó szubkultúráját is képviselte, miközben a vidéki lány szerepét is betöltötte. Az első korong sikerei és a Black Velvet világslágerré emelkedése megalapozta pályáját. Róla is elmondható, hogy az első LP kiemelkedik a többi közül (a második szinte ismeretlen). Sajnálatos, hogy az ezredforduló válozásait követő visszavonulása után mennyire nem sikerült visszatérése az első vonalba. Pedig a hangja nem kopott meg.


  7. Nirvana - műfaj: grunge, punk, alternatív rock

    Szita Jani visszaemlékezése:
    Közhely már, de a Nirvana 1989-ben adott hangversenyt a Pecsában, csakhogy igazán senkit sem érdekelt, mert nem is volt valami fantasztikus buli és egyébként sem ismerete senki a Nirvanát a '80-as évek végén. Itt voltak, és kész, mentek tovább a csehekhez meg a lengyelekhez, ott sem ismerte őket senki, de ha nagyon őszinte akarok lenni, egész Európában nem tudtak róluk. Aztán volt egy MTV, ami akkoriban mindent meghatározott a könnyű műfajban. Eljött 1991, amikor a rock került előtérbe hosszú és kimerítő kihagyás után (kb. tíz évig a háttérben). Jöhetett a grunge-rock, ami pont nagyon új volt, mert tartalmazott mindent: késői újhullámot, punkot, blues-t, alternatív rockot, amely 1987-től az REM-nek köszönhetően egyre jobban erősödött Amerikában. Szóval nézem 1991 októberében a Music TV-t (napi öt óra átlagban) és jön egy nagyon taszító, akkor számomra nagyon egyszerű, idegesítő post-punk utánérzés. Ez volt a Nirvana Smells like Teen Spirit című dala, amely két hónappal később itthon is őrületet teremtett, és ami egészen 1996-ig el is tartott. Mint minden rendes újhullámot szerető fiatal tizenhat éves nyughatatlan srác, utáltam a Nirvanát egy ideig. Aztán szépen lassan az In Bloom kislemez videója meghozta számomra is az áttörést, hozzáteszem, elég későn, 1992 novemberében. De akkor már minden a Nirvánáról szólt az X-generáció köreiben. Ez volt az utolsó olyan zenekar, amely komoly hatást mért a fiatalokra, legalábbis az X-esekre. Magyarországon az 1992-es év mindenképpen a róluk szólt, ez volt ennek a nemzedéknek az utolsó nagy önpusztító zenekara. Ezért tényleg érdemes volt minden este kocsmában ülni és megvitatni az élet és legfőképpen a rock világának dolgait. Kár, hogy az érettségin nem arra voltak kíváncsiak, hogy ki mit tud a rockzenéről.
  8. Edie Brickell and The New Bohemians - műfaj: folk rock, art rock, easylistening pop, jangle pop

    A nyolcvanas évek végén, a rock második aranykorát megelőzve tűnt fel, az újhullámtól már külön utakat járó The New Bohemians. A csapat hamar kiegészült Edie Brickellel, hogy üstökösszerű debütálásuk új korszakot nyisson a zenetörténetben. Együtt tették le a jangle pop, a Suzanne Vega-s art rock és a Simon&Garfunkel-es folk-rock szintézisét. A Shooting Rubberbands at the Stars valójában már a kilencvenes évekhez tartozik. A világsláger What I Am egyik late show-beli előadása közben pedig hogyhogy nem, Paul Simon és Edie Brickell is találkozhatott. (A pillanat, amikor Brickell észrvette, hogy a legendás zenész hallgatja őket, némi zavart okozott az énekesnőnél.) A második EB&TNB albumot követően összeházasodtak, Brickell pedig szólókarrierbe kezdett, hogy a kilencvenes évek végén újraegyesüljön a banda. Új lemezt viszont sajnos csak 2006-ban adtak ki. Pedig könnyed és igényes stílusukat, főleg Brickell laza megjelenésével az élen, nagyon szeretjük.


  9. Elastica - műfaj: britpop, posztgrunge, punk, újhullám

    Nagy dilemmák között voltam, hogy a kilencvenes évek melyik általam is nagyon kedvelt lánybandáját vegyem fel a listára. Végül úgy döntöttem, hogy - tisztelegvén a britpop előtt - a csodálatos Hole-t most csak széljegyzetként említem. Választásom a Sleeper, Echobelly, Elastica hármasból utóbbira esett (egy vegyesbandára). Elkülönülnek a britpop pszichdelikus-space rockos és indie-t játszó képviselőitől (pl. The Verve; Kasabian), inkább a posztgrunge-világot képviselik (PJ Harvey mellett talán ők vették át leginkább az amerikai zenét). Ami annál is érdekesebb, hiszen az alternatív rock mellett nem az amerikai posztpunk, sokkal inkább a régi angol munkáspunk hagyománya érezhető zenéjükön. Újhullámos hatásokat viszont bőven felhasználtak. Koncertjeik fantasztikus hangulatot árasztanak (itt is áll a PJH-is párhuzam), a vokálok pedig gyönyörűek. Kár, hogy csak két albumot jelentettek meg. 2001 óta nem is koncerteznek.


  10. Tool - műfaj: progresszív metál, alternatív rock

A kilencvenes évek a metál aranykorát is jelenti. Elsősorban a Metallica áttörése juthat eszünkbe, a közhelyek szerint megérkezett a bakancsos, fémszegecsekkel felszerelkezett szubkultúra. Pedig - ahogy az majd a korszak legjobb metál együtteseit taglaló listánkon is látható lesz - a műfaj ennél sokkal árnyaltabb. A progmetál élharcosairól semmiképp sem az imént felvázolt kép jut eszünkbe, jóllehet lemezborítóik, klipjeik és dalszövegeik (vagy épp a kiadójukkal való pereskedésük) miatt valószínűleg több botrányt produkáltak, mint bármelyik másik mainstream metál-banda. Az MTV a Prison Sexet nem is volt hajlandó vetíteni, a Stinkfistet pedig név nélkül játszotta. De nem a botrányok csinálta reklám miatt érdemes a Toolt hallgatni, hanem elvont zenéikért, valamint kifejezetten hosszú és mély pszichedelikus témáikért. Ezekhez gyakran következetes vizuális stílust társítanak klipjeikben. Jellegzetesen eredeti zenéjük messze elüt más metálbandákétól. És még a Led Zepp-feldolgozásuk is jól sikerült (bár az eredetit meg sem közelíthette).

 

Rossz érzésekkel fejezem be az írást. Szót sem ejtettem az alternatív popról, a hip-hopról és a nu metalról, alig írtam az új erőre kapó metálról és a britpopról, ill. nem gyaláztam a clubbert, az europopot, a gyenge dzsesszes vagy latin utánérzéseket, az ocsmány filmzenéket és az évtized végén a mainstream zene trónjára ülő dance-popot. Az említettek sem maradnak el: számos műfajt és előadót tárgyalunk a következő hetekben esszék, toplisták és podcastok formájában. Tartsatok velünk!

A kilencvenes évek tíz leggyalázatosabb slágere.

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylemez.blog.hu/api/trackback/id/tr4013874224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JorEl 2018.05.05. 20:47:51

Magánvélemény:
- Polly Jane kb olyan, mint Omar a Mars Volta-ból, csak tetézi azzal, hogy csaj, nagyon lájkolom.
- Meola egy felkapott gitártanár, annyira nem jó, mint amennyire annak gondolják sokan
- Pearl Jam, erre csak annyit tudok mondani, hogy ez valódi zene...
- Garbage, nagyon szeretttem, 5 olyan albumuk volt, amit a mai napig szívesen hallgatok(összesen 5 albumot adtak ki)
- Soundgarden... háttérzajnak tökéletes, egyébként annyira nagyon nem kéne feszegetni, hogy jó-e, már csak kegyeleti okokból sem
- Alannah Myles, kocsmazene, de annak tökéletes
- Nirvana, sajnos nekem alap zene, mai napig hallgatom
- Edie Brickell and The New Bohemians, igen volt ilyen is, de max az atlantisban volt jó háttérzajnak dartsozáshoz.
- Elastica, feminista(?) Placebo, bár az utóbbinak volt néhány vállalható megmozdulása (saccra minden albumukon volt 3-4 értékelhető produkció)
- Tool, ha lenne még felvonulók kérték, akkor én mindíg őket kérném, ha esetleg valami népdal szakkörös nyanya, vagy házmesterszakos bácsi valami operett szemetet akarna, akkor őket simán, parasztba fejberúgnám és én kérnék Toolt helyettük, csak, hogy okuljon a nép :)

Szmöre84 2018.05.05. 21:16:00

Direkt olyanokat válogattatok, akik csak a 90-es években voltak a csúcson, se igazán előtte se igazán utána? Csak mert a Green Day vagy az RHCP igencsak meghatározta a 90-es éveket.

Reptér77 2018.05.06. 01:01:39

Ha már elöadókról írtál.. egy kérdésem lenne az említett elöadókkal kapcsolatban: tulajdonképpen a felsoroltak közül hány elöadó elöadását láttad személyesen, élöben?

Nagy kedvenceim is szerepelnek itt... mármint hatalmas dalok és hatalmas dalszerzök... de legjobb elöadóknak (?) enyhén szólva sem nevezném öket. A legtöbbet személyesen is láttam, de újabb koncertjükre még ingyen jeggyel sem mennèk el. Nekem pl. nagyon nem tetszett élőben az Elastica, a Garbage, ...de PJ Harvey sem (na jó, Ő maga igen). Pedig - és ez nekem fontos - nagyjából mindegyik ott van a rotációmon egy-két komolyabb dallal.

Szita Janit nem ismerem, de azzal teljes mértékben egyetértek, hogy amikor 1991 karácsonya és szilvesztere között az MTV Top20 Nr.1-ként debütált a Smells Like... akkor egy jó pár percig kérdezgettük a bátyámmal, hogy ez meg mi a ... volt? MINDEN hangjában azonnal érthető volt, az első perctől fogva. Pont, mint a Metallica fekete albuma. Nem a Smells like... által kiváltott hullámot vitattuk egy kocsmában, hanem azt, hogy mi a tö..öm az a Warrant, meg hogy végre nem csak a GirlsGirlsGirls lehet a rockzene etalonja. Nekem szabályosan felszabadító érzés volt a Nirvana által kirobbantott irány, és szerintem többen voltak ezzel így. Azért a Garbage-Elastica vonalról ez nem mondható el. Bár ízléseken nem érdemes vitatkozni.(ezért hozzá is teszem, hogy 'szerintem).

Fura egyébként, de nekem 1994-ben volt vége a Nirvananak (tekintve, hogy áprilisban halt meg K.C. ), nem 1996-ban. Ez utóbbi utalást nem is értem, szerintem valaki elírt valamit, kérlek ellenőrizzétek.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2018.05.06. 09:06:06

A Nirvanat sok éve nem vagyok képes meghallgatni annyira vérunalom, a Garbage összes ma is ott van a kocsiban az SD-n, utoljára tegnap éjjel szólt. A Pearl Jam sikerét soha nem értettem, egy vontatott modoros nyávogás. A Soundgarden egy fokkal kevésbé mint a PJ de azt se tudtam fénykorában se végighallgatni egymenetben. A többi a listából ugy ment el mellettem, hogy oda se néztem.

Mr. Neutron 2018.05.06. 09:07:38

Szerintem Nirvana és Prodidzsáj, de fordított sorrendben.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2018.05.06. 14:41:00

Érdekes lista, van benne 1-2 érdekes darab köztük.

Köszi, jó volt egyet nosztalgiázni...

Evel Knievel 2018.05.06. 18:18:29

@Szmöre84: ja, kiválogatták a középszert. Hangszeres tudás nuku, marketing és pr ezerrel. Divathullám lovagok egy dalos zenekarok..

Spectroli 2018.05.07. 10:27:30

@Evel Knievel: Persze, mert egy zene csak akkor lehet jó, ha a gitárjáték folyamatos shredding. Igaz?

Spectroli 2018.05.07. 10:35:18

@Reptér77: Én is hasonlóan gondolom, a 90-es évek elején végre visszatért a minőség a mainstream rockzenébe szerintem.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2018.05.07. 11:01:51

@Evel Knievel: a Grunge nem csak a zenei stílus forradalmáról szólt, hanem egy társadalmi forradalmat is tükrözött. Amerikában teljesen más folyamatok zajlottak mint nálunk a rendszerváltásnál.

A slacker trend (mozgalomnak nehezen nevezhető) pont ezt a hullámot lovagolta meg (a történelem életcéltól és küldetéstől megfosztott középső gyermekei), aminek a Nirvana volt az egyik ikonikus zenekara.

Mi akkor picit mással voltunk itt elfoglalva a rendszervátlás közepén, de amúgy is minden zenének csak a lebutított silány változata jutott el a magyarul beszélő médiába. A Grunge-hoz sem intellektuálisan, sem a magyar zenlszek tudásában nem voltunk képesek felnőni, mert itt nem arról szólt a dolog hogy milyen gyorsan pengeted a húrt.

Ami a Slackereket ilelti, az MTV pont elég tág teret adott a Henry Rollins féle országúti prédikátoroknak is, akik pont a slackerségtől óvták a fiaatalságot (speciel Rollins egész monológokat építettt fel, hogy ne legyél olyan, mint Cobain), amellett hogy az MTV persze felült a Grunge kereskedelmi hullámára is.

SZJ75 2018.05.10. 01:12:09

@Reptér77: A Nirvana "örület" Magyarországon 1996-ig tartott ki, nem a zenekar, mert 1994-ben befejezte működésest. A Beatles vezető szerepe sem 1970-ig tartott a feloszlásukig, hanem például itthon 1985-ig. Tehát nem elírás, hanem a korszak pontos ismertetése illetve átélése.

Artie 2018.05.16. 19:16:45

A 90-es évek a metál aranykora? Atyavilág, pont hogy az volt a mélypont! És pont a grunge miatt (azt metálnak nevezni egy merő röhej). Miután a grunge szerencsére kikopott, akkor jött egy "második" (sokadik?) aranykor, és még az általad emlegetett Metallica is akkor lesz befutott zenekar (lánykori nevén elkommerszesedő szar).

kolompar lole 1113 2018.05.16. 19:42:59

@Szmöre84: A tiedet lehet, de a miénket nem. A 90-es évek a trance és house zenék ideje, nem a fosmetálé. Mondjuk a GNR kivétel.

bbwd 2018.05.16. 20:17:40

Allanah Myles kicks ass