A büdös életbe

2018. február 17. 00:23 - SZJ75

Zene a tömegeknek, a Depeche Mode a VOLT magazin 1993-as júliusi számában

    Egy hónap és 25 éves a Depeche Mode Songs of Faith And Devotion című albuma. Ez volt a fiúk utolsó fontos lemeze. Ezt megelőzően négy korszakos albumot készítettek: Some Great Reward (1984), Black Celebration (1986), Music For The Masses (1987), Violator (1990). Sajnos az elmúlt 25 évben csak maximum jó, de semmiképpen sem fontos korongok születtek. Ne felejtsük el, hogy ekkortájt (1995) kopott le Alan Wilder a csapatból, aki igencsak meghatározta a Depeche zenei világát.

  1993. július 27.-én 28 000 néző előtt adták az MTK pályán szerintem a legjobb hangversenyüket Magyarországon (összesen tizenkét DM koncert idáig). A Music Television is elkísérte őket hazánkba és harminc perces dokumentumfilmet készített róluk, a koncertet megelőző napokban. Hogy fokozzam a dolgot, videóklipet is forgattak itt, pontosabban Gödön; a Condemnation című dalhoz, rendező Anton Corbijn.

   Egy szó mint száz, a Depeche Mode 1993-ban a legmenőbb zene volt Magyarországon. Ez a vezető szerep el is tartott 2001-ig, de az Ultra(1997) és főleg az Exiter(2001) album már nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; a Depeche Mode magyarországi sikere enyhülni kezdett a 2000-es évek elején. Még ma is nagyon népszerűek a srácok, de főleg a régmúltból élnek, hasonlóan mint a Stones, a Cure vagy a U2.

 A Volt magazin július száma foglalkozott hatoldalas cikkben a DM-el.

p1020048.jpgDaliás idők: 1993-ban a Depeche Mode őrület már 5 éve tartott

p1020050.jpgMár nem csak európai sztárok, Amerikát is meghódították. A Songs of Faith and Devotion album 1993 márciusában a Billboardon az első héten az első helyen landolt a Top 200-as albumlistán.

p1020052.jpgJézusom! Dave Gahan hosszú hajjal, most mit csináljunk? Mi is növesszük meg! Jön a Rock?!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylemez.blog.hu/api/trackback/id/tr6013675844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balázs73 2018.02.17. 17:57:04

Sajnos én csak laikusként szólok közbe, hiszen idestova csak harminc éve szeretem a csapatot középiskolás korom óta, üresjárat nélkül. Szerény véleményem szerint nem lett rosszabb a Depeche Mode, csak más. Valóban Alan Wilder súlyos ipari hangzásvilága ott hagyta a lenyomatát, de a szólóprojektje számomra ennek dacára hallgathatatlanul elborult, nem is szereztem be egyik Recoil lemezt sem. Addig a Depeche Mode Ultra albuma rendkívül gazdagon és változatosan hangszerelt, nagyon ötletes mestermunka. Mindezt Alan Wilder nélkül prezentálta az együttes vendégzenészekkel. A későbbi albumoknál a hanghordozók csökkenő eladásai miatt már nem lehet rentábilisan megoldani a külső vendégzenészek részvételét, akiket a koncertturnéra is kísérnék a csapatot. Ez az oka ami miatt a kísérletezőkedvű telt hangzásvilágú új anyagok helyett a minimalizmus ösvényein lépked a Depeche Mode (The Cure, U2, stb). A célközönség átlagéletkora közben átlépte a negyedik évtizedet. Már ritkán ül le direkt zenehallgatás céljából, a mai fiatal korosztály pedig nem is úgy szocializálódott, hogy a zenehallgatás egy aktív elsődleges szellemi tevékenység lenne. Idén a Depeche Mode már a soproni VOLT fesztiválon lép fel. Az ilyen közönségnek vigyen a zenekar mondjuk vonósokat, fúvósokat, háttérénekeseket? A nagy nevek célközönsége az elmúlt 20-25 évben középkorúvá vált, az ifjabb korosztály zenefogyasztási szokásai pedig nincsenek az előbbi igényeivel összhangban. Kamaszkoromban a harsány hangzásvilágot kedveltem a Depeche Mode-ban, ma inkább a belsőséges rezignáltabb összetettebb darabokat. Nekem ezt az igényemet Dave Gahan szólóprojektje, - kiváltképp a SoulSavers - teljesen kielégíti. Persze megértem ha másnak más a véleménye, így abbéli a meggyőződése, hogy ha Alan Wilder nem lépett volna ki a csapatból, még mindig olyan zseniális albumokat olyan nagy darabszámban adnának ki mint mondjuk a Violator... Mi meg persze még mindig tizenévesek lehetnénk mint 1990-ben. Vagy mégsem?