Rock nagyhatalmak - A holland klasszikus rock

2017. december 05. 07:00 - Buri Don Marcello

Új rovat indul a Nagylemez blog hasábjain, ami a rock-/popzene különböző nemzeti változatait, egyes kiemelkedő korszakait veszi terítékre. Számtalan előadót igyekszünk bemutatni, köztük olyanokat, akiknek nem sikerült atütő nemzetközi sikert aratniuk, döntően a populáris zene angolszász központúsága miatt. Elsőként lássuk a holland klasszikus rock nagyágyúit.

pageo.jpg

Hogy a holland bandák közül miért sikerült többeknek nemzetközi hírnévre szert tenniük, az egyrészt magyarázható nyelvi okokkal, ti. a holland énekesek tökéletes kiejtéssel énekelnek angolul. Van azonban egy sokkal mélyebb oka is a virágzásnak: jellemzően azokban az országokban tudtak egy-egy irányzat hazai képviselői is különösen sikeressé válni, ahol le tudták fordítani az angolszász világból ismert muzsikát a saját nyelvükre. Ha volt nemzet Európában, akiknek sikerült valamilyen egyedi stílust, egyedi ízt adniuk a hatvanas-hetvenes évek angol-amerikai zenéjének, ők kétség kívül a hollandok voltak (ebben a tekintetben egyébként a magyar rockzene is kiemelkedő). Nem is tudok más országot ebből a időszakból, ahonnan ennyi nemzetközileg ismert és elismert együttes nőtte ki magát. A továbbiakban a nederbeat/nederpop világszerte híres vagy kevéssé ismert, ámde kiemelkedő előadóival foglalkozunk, különös tekintettel három bandára.

facts-dutch-netherlands.jpga kép forrása: https://www.iamexpat.nl/expat-info/the-netherlands/interesting-fun-facts-about-dutch-netherlands

A klasszikus ötvenes évekbeli rock and roll nem tudott mély gyökereket verni az Egyesült Államokon kívül, valamennyi országban az amerikai gitáros-énekeseket figyelték (pl. Elvis, Chuck Berry, Buddy Holly), a sajátjaikkal nemigen foglalkoztak. Ehhez képest Hollandiában feltűnt egy elég invenciózus és meglepően sikeres rock and roll group, a Tielman Brothers. Keményebben, gyorsabban és kreatívabban játszottak, mint a legtöbb amerikai sztár. Virtuozitásuk jó időre meghatározta a holland rockzene irányát.

A hatvanas évek beat-forradalma később áttörést hozott mindenfelé Európában, ugyanakkor csak néhány helyen özönlötték el ilyen mértékben a zenei kínálatot a hazai előadók. Minden országnak megvoltak a saját kedvenc bandái, de nem mindenhol váltak olyan nagy számban legendákká, mint Hollandiában vagy éppen Magyarországon. A holland beat, amit találóan nederbeatnek neveznek, elég jellegzetes stílusjegyei után igen könnyen felismerhető.

  • Pszichedelikus, sokszor komor hangzásvilága,
  • hosszú, nagyívű dallamai,
  • az angol bandákénál keményebb megszólalása,
  • hangsúlyos hammond orgonajátéka (számtalan komolyzenei betéttel fűszerezve),
  • a gyakori dzsessz gitárszólók (pl. Jan Akkerman és Chris Koerts szólói),
  • garázsrockos, torzított alapakkordjai,
  • az előszeretettel alkalmazott fúvós kíséret
  • és a több helyen előforduló éles, erős hangú ének fő ismertető jegyei.

Lássuk tehát a legjobb nederbeat és nederpop bandákat - hármat szeretnék külön kiemelni.

 

Veres Mariska és a Shocking Blue

A legsikeresebb nederbeat banda a világhírű Shocking Blue. Venus c. dalukkal sikerült betörniük a nemzetközi piacra 1969-ben, amit számos újabb sláger követett. Zenéjükre a terjedelmes, minden teret kitöltő hammond és a garázsrockos gitárszólam jellemző. Gyakran nyúltak fúvósokhoz is, de leginkább kreatív témáik (a gitáros Robbie van Leeuwen elméje éveken keresztül kifogyhatatlan slágergyár volt) és főként Veres Mariska révén nőttek kortársaik fölé. A magyar muzsikus apától és német anyától származó Mariskát 1968-ban, első LP-jük felvétele után szerződtették. És bár egy slágerük már volt, első lemezekün körvonalazódó stílusuk az új énekesnő talán Grace Slickhez hasonlítható orgánumával kiegészülve lett teljes. Megkockáztatom, hogy a Shocking Blue az Animals mellett a legjobb singles banda volt a klasszikus rock-érában. Ebből következik, hogy legjobb dalaik fele nem is került fel nagylemezeikre (nem mintha nem lennének így is épp elég erős albumok). Karrierjük csúcsa 1968-1973 közé tehető, ez idő alatt van Leeuwen, a holland Szörényi Levente (remélem, nem sértődik meg :)), nagyjából hetven dalt komponált. Lássunk néhányat közülük:

(Ha valakinek megjött a kedve a Shocking Blue-hoz, különösen ajánlom az alábbi best of összeállításokat: https://www.youtube.com/watch?v=MEIkqxHQWUw és https://www.youtube.com/watch?v=PB4VaLHpma4 .)


Jerney Kaagman és az Earth and Fire

A nederbeat másik kiemelkedő zenekara az Earth and Fire volt, aminek érdekes módon, a Shocking Blue-hoz hasonlóan egy ikonikus énekesnő lett az arca. Jerney Kaagman - akárcsak Veres Mariska - mindmáig hatalmas tiszteletnek és hódoló tábornak örvend Hollandiában. Hangterjedelme óriási, mégis erős, szinte cseng a kemény kíséret mellett. Erre szükség is volt, hiszen az Earth and Fire progresszív rock banda lévén különösen preferálta a telt hangzást és a többszólamú vokálokat, ill. a basszus-hammond páros is kiemelt szerepet kapott. Erre mintegy ráadásként jött Chris Koerts játéka, ami McLaughlin vagy Coryell villámgyors fusion szólóit idézi. A banda csúcskorszaka 1969-1973 közé tehető. Később, a hetvenes évek derekától popos irányba fordultak, bár figyelemre méltó ún. disco-korszakuk számainak összetettsége is. Nagy kár, hogy nem tudtak betörni az angol és amerikai piacra. Nagyobb lehetőségek mellett talán tovább maradhattak volna a rockene biztos talaján és még több dallal örvendeztethettek volna meg minket. Nagyon ajánlom az Earth and Fire-t mindenkinek!

A hatvanas években persze rengeteg más érdekes holland együttes is tevékenykedett. A The Hunters (nem az azonos nevű angol instrumentális bandára gondolok) Akkerman első, gyors gitárszólókról ismert bandája, a Group 1850 és a The Shoes a pszichedelika jeles képviselői, a Les Baroques a barokpop egyik legkorábbi megjelenése, a Bumble Bees és The Outsiders a Zombies-t, a Q65 a Yardbirds-t idéző garázsrock bandák, a The Motions pedig Robbie van Leeuwen első együttese.

 

Focus

A Focus egy újabb nemetközi színtéren ismerős banda. Népszerűségüket főleg Hocus Pocus c. avantgárd költeményükkel szerezték, ami egészein az amerikai rádiókig jutott. Ez a dal tökéletesen kifejezi a zenekar virtuóz stílusát, amiben főszerepet kap minden idők egyik legjobb jazz rock gitárosa, Jan Akkerman, ill. az együttes vezetője, a különleges hangú, klasszikus zenében elmélyülő, bolondos billentyűs-fuvolás, Thijs van Leer. A Focus a hetvenes évek legkiemelkedőbb progrock bandái közé tartozik (oda is sorolják), néhol extrém hosszúságú, kivételesen kidolgozott dalaiknak és főleg az említett két zseni karakterének és játékának köszönhetően. Szerzői pályájuk leggyümölcsözőbb időszaka a 1969-1973 közötti. Később a progrock és általában a túlságosan profi, elmélyült, csiszolt és sokféle zenei műveltséget integráló klasszikus rockzene kifulladásával együtt váltak egyre súlytalanabbá ők is. Jóllehet, mindenképpen meg kell említeni Akkerman szólókarrierjét, aki a hetvenes évek második felétől egyértelműen a jazz felé fordult.

A hatvanas évek pszichedelikus-progresszív dallamait a hetvenes években sem hagyta el a legtöbb együttes. A Focus mellett olyanok jelentek meg, mint a legnagyobb nemzetközi karriert befutott holland zenekar, a Golden Earring vagy a hazájában szintén kirívóan népszerű Supersister. Míg utóbbi egyértelműen a progresszív zene képviselője, előbbi idővel áthajózott a glam rock és a pop rock tengerére, így szert téve legnagyobb sikereire. A „nagyok” mellett persze feltűntek a nálunk kevésbé ismert, de szintén briliáns progrock bandák is, a Solution, az Ekseption és a legromantikusabb progresszív group, a Kayak.

Természetesen nem csupán progresszív irányok léteztek a holland rockzenében (bár kortárs együtteseik is jobbára jazz rockot játszanak), a blues alapú hard rock szintén divatos műfaj volt. Minden idők legsikeresebb holland hard rock bandája a Brainbox, de legendás csapatot alkotott a Cuby & The Blizzards, a Sandy Coast, a Bintangs és a Livin' Blues is. A Brainbox népszerűségével viszont csak Hermand Brood énekes személye ért fel, akit nemcsak érces hangja, de drogbotrányai és különleges karizmája is segítettek a halhatatlan rocksztárock közé emelkedésben. Érdemes még megemlíteni a Vandenberget, ami a Whitesnake romantikus rockos stílusára hasonlít leginkább, ill. a nederpop szintén felettébb népszerű formációját, a The Tee Setet, ami már minden ízében popzene. (Egyébként ez utóbbi legnagyobb slágerében van egy rész, amit Presser Pici is felhasznált nem sokkal később.)

Az időutazást zárjuk a Normaallal, a rocktörténet leginkább „félig komoly, félig viccbandájával”.

 folyt. köv.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nagylemez.blog.hu/api/trackback/id/tr1813420961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tökönrúgott Feleségek 2017.12.06. 12:27:24

Trace, Alquin, Ahora Mazda, Cosmic Dealer...

Buri Don Marcello 2017.12.06. 13:20:41

@Tökönrúgott Feleségek: hát ezek se gyengék, igazad van. :) bár akkor talán még a Zent kiemelném a hatvanas évekből.